Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
62 ilyenkor más is történik. Bizonyos preferenciák igazolása és fölerősítése (affirmálása), és bizonyos lehetőségek viszonylagos vagy teljes blokkolása. Azaz meghatározott jellegű és irányú közvetítés realizálódik, válik potenciálisból valóságossá. (Ilyen szerkesztők – intézményesített „kapuőrök” – voltak például a magyar irodalomban Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője, Gaál Gábor, a Korunk szerkesztője vagy Ilia Mihály, a Tiszatáj hajdani szer kesztője, akinek teljesítménye egyébként azért is különlegesnek tekinthető, mert a laptól eltávolítva, továbbra is egyszemélyes intézményként tudott működni.) Egy-egy kapcsolathálóban több – kiteljesedett vagy részleges – „kapuőr-pozíció” is lehetséges. Ezek összhangja vagy feszültsége maga is a közvetítés hatékonyságát befolyásolja, motiválja. (Nota bene: az egészségügyben ilyen „kapuőr” volt például a kézmosást „föltaláló” Semmelweis Ignác is. Kollégái őt diszkreditáló igyekezete természetesen ugyancsak a közvetítést befolyásoló szerepű volt.) A közvetítés gyorsaságának és hatékonyságának vannak a networkben rejlő, inherens okai (például a network-pozíciók jellege és szerepe), de vannak külső, mondhatnánk kontextuális okai is. A külső, történeti kontextus messzemenően meghatározza a networkön belüli közvetítés tartalmát, lehetséges módjait, kifejeződésének közös „tapasztalatként” vagy éppen „szimbolikus reprezentációként” való megszilárdulását, azaz magát a közvetítést, mint olyant. A döntő, ami minden továbbit meghatároz, a szociokulturális tér tagoltsága, amely az egyes csoportok laza elkülönülésétől az enyhébb vagy szigorúbb szegregáltságig terjedően szétbontja a társadalom szövetét, s részben érintkezési hiátusokat hoz létre (amelyek blokkolják az információ arravaló terjedését), részben pedig egyes csoportokon belül összesűríti az információk áramlását. Ez a széttagolódás a termelés adott módjának és a politikai relációknak a kényszerítő logikáját is leképezi, és így voltaképpen csak hatalmilag integrált érintkezési viszonyokról lehet beszélni. A hatalmi integráció pedig, miközben igyekszik egybe tartani a homogén entitásként nem létező „társadalmat” (a „magyar nemzet” ideologémája például, tudjuk, mindig a társadalomnak csak egy-egy szegmensét fedte le), a széttagoltságot rögzíti. Egyetlen érintkezési viszony így gyakorlatilag nem is, vagy csak nagyon viszonylagos formában létezik. Egyetlen, egységes kapcsolatháló nem fedheti le ezt a tagolt szociokulturális teret. Pontosabban: a nyelv, a „vírusok” és a hatalom logikája fönntart ugyan egy inkább látens, mint valóságos egységet, de ez, mint az öntőforma, csak negatívban mutatja meg az egységet. Az alávetettség (és a fertőzés) formája ez. Az érintkezési viszonyokat egyetlen egészként átfogó kapcsolatháló híján a társadalmon belüli közvetítés voltaképpen csak egymástól elkülönülő rivális kapcsolathálók zárt rendszerében történik. Az ezeket a networköket virtuálisan, valahogy, mégiscsak összekötő metahálózat így egy egészen speciális közvetítési rendszert igényel: a hatalmi gépezet intézményeit és szereplőit (például anyakönyvvezetőket, adóhivatalnokokat, az erőszakszervezetek tagjait, pénzintézet „adminisztrátorokat”, prostituáltakat, s így tovább). Ők közvetítik a biológiai és társadalmi epidémiákat, az „egység” fönntartása és a fertőzés terjesztése e szerep kettős természetéhez, lényegéhez tartozik. Mindez a kultúra viszonyaira lefordítva: vannak állagvédő „konzervatívok”, „népiek” és „urbánusok” (és sok, hozzájuk képest is marginális alakzat), s így tovább. A fölsorolás hosszan folytatható. De egyetlen átfogó érintkezési és közvetítési kapcsolathálózat a kultúra övezetén belül nincs. Ami ezeket mégis valahogyan összekapcsolja, az a hatalom logikájának proteuszi változatosságú érvényesülése. A kultúrát is tehát egy kultúrán kívüli entitás ereje tartja egybe. (A nyelv, amely általános közvetítőnek látszik, valójában csak ezt a tagoltságot és ezt az érdekviszonyt képezi le.) Mindez az érintkezési és közvetítési viszonyok komplikált, csak nehezen áttekinthető és még nehezebben leírható alakzatait tartja fönn.
