Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
63 A hatalom fraktálja azonban mindegyikben kimutatható. * A dedikációs network közvetítő médiumként való vizsgálata tehát sok tanulsággal járhat, de jelenleg, amikor a dedikációk rendezett adatbázisa még nem létezik, amikor csak részadatbázisok vannak, e megközelítésnek komoly korlátaival kell számolnunk. Az egyik behatároló tény kétségkívül az, hogy a dedikációs network nem fed le minden releváns érintkezést. Egy-egy író tényleges „kontaktjai” szélesebb körűek és több eleműek, mennyiségileg nagyobbak, mint ami az ajánlások alapján megfogható. Így a rejtve maradó kontaktszemélyek vizsgálata kiesik az elemzés szemhatárából, s ez veszteség. Bizonyos közvetítések így föltáratlanok maradnak. Ennél is nagyobb deficitet eredményez az, hogy a jelenleg folyó gyűjtőmunka igazában csak két közelítést végez el: az egy író által írott ajánlásokat gyűjti össze (például a Radnótiét vagy a József Attiláét), vagy az egyetlen író könyvtárában megmaradt, azaz neki szóló ajánlásokat méri föl. Mindez azonban önmagában kevés. Az irodalmi életet nem ennyi, hanem jóval több network hálózza be. A releváns írók kapcsolathálói pedig át meg átszövik egymást, egy-egy network számos más networkkel kapcsolódik össze, s ezek együtt alkotják azt a kapcsolathálót (valójában: metahálózatot), amely már lefedi az érintkezések viszonylag teljes körét, s föltárja a releváns közvetítések valóságos hálózatát. Ilyen egységes adatbázis megteremtése persze nagy munka, de sem elvileg, sem gyakorlatilag nem kivitelezhetetlen. Megfelelő ráfordítással elérhető. Csak akarni és dolgozni kell érte. Az adatbázis szisztematikus elemzése az irodalom, általában a kultúra szerveződésének olyan összefüggéseit hozhatja fölszínre, amelyekről jelenleg csak homályos sejtéseink lehetnek. Már csak ezért is érdemes ilyesmivel foglalkozni.
