Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
59 is mint összetartozó mentális tapasztalat két oldala, élet és halál szimbóluma jelenik meg. A fény képzet- és gondolkodástörténete adatok tömegét hozná fölszínre, a fényben és a sötétben nagyon ősi és nagyon mély emberi tapasztalat nyelvi projekciója zajlik – mind a mai napig. József Attila képzeletének újdonsága, költői truvája az, hogy a vonatablakok megjelenítésével ezt a fényt megsokszorozza, pillanatnyivá teszi (hiszen mindjárt el is tűnik e fénysorozat a sötétben), ugyanakkor mindegyikkel azonosítja is magát. („én állok minden fülkefényben”). A gyorsan föl- és eltűnő látvány és a fölvillanó pillanatnyi fényekkel való azonosulás pedig a kontempláció lehetőségét és igényét szüli meg. A tűnődés helyzetét és alkalmát. Nem minősít, „csak” belemélyed a látvány értelmezésébe; maga a leírás is a szimbolikus percepció része lesz, és egy újabb reprezentáció születik vele meg. Vegyük észre, a fülkefény tematizálása nagyon hosszú és összetett közvetítési folyamat eredménye. E folyamat filológiai szétszálazása, a versalkotó személyes projekció „logikájának” megértése az irodalomértelmezés olyan feladata, amely elodázható ugyan, de végleg és teljesen meg nem kerülhető. Lelkem közvagyon – mondhatta joggal a költő. * A szimbolikus reprezentáció megszületéséhez vezető közvetítési folyamatot olykor viszonylag jól föl lehet deríteni. Ha József Attila leírja például azt (versben és kötetcímben is!), hogy: „Döntsd a tőkét” , akkor erről a szókapcsolatról ma már sok mindent el tudunk mondani. A kognitív folyamat (s eredménye), elég jól megközelíthető, föltárható. Mindenekelőtt: a frazéma manifeszt jelentése kettős. Egyszerre jelenti a fát kitermelő favágó munkáját, aki a tőkét, azaz a fa meghatározott részét is fejszéjével illeti, és a gazdasági és politikai értelemben használt tőkevagyon politikai fölszámolóját, „megdöntőjét”. A vers (s maga a versalkotó személyes intenciója is) mindkét jelentést játékba hozza, de nem önkényesen. A szimbolikus reprezentációban, a nyelv logikája és a szóalkotó projekció lélektana együtt, egymást erősítve működik. Még akkor is így van ez, ha a kommunikátum egésze nyilvánvalóvá teszi, hogy a szimbolikus – politikai – jelentés a szándékolt és a domináns. S itt a politikai jelentés föltárása közben viszonylag jól megragadható a nyelvi szimbolikus közvetítések sorozata. Az egész reprezentáció hátterében a tőke logikát érvényesítő kapitalizmus, mint gazdasági és politikai rendszer áll. Hogy e megközelítésen belül is a tőkére, mint olyanra helyeződik a hangsúly, az a tizenkilencedik század gondolkodástörténetének alighanem legnagyobb hatású kritikai művére, a Marx alkotta Das Kapital nak hatástörténetére vezethető vissza. Marx tőkekritikája nemcsak átalakította az eurázsiai gondolkodástörténetet, nem csak politikai mozgalmakat és pártokat generált, de a gazdaságtól és a politikától távolabbi tudásformákat is jelentősen befolyásolta. A mű számos kiadásban és számos nyelven megjelent, így magyarul is. Költőnknek meg is volt a Gúth Antal fordította magyar edíció, méghozzá a jelek szerint a kiadó (Julius Fischer Verlag) magyar vezetőjének, Gömöri Gyulának ajándékaként. E fordítást József Attila nem csak olvasta, de – saját kezű bejegyzéseinek tanúsága szerint – a fordítást korrigálta, javította. Gömöri Gyula József Attila networkjének egyik „eleme” volt, költőnk gyakorlatát ismerve valószínűsíthető, hogy Bécsben ő is adott ajánlással „ékes” példányt verseinek kötetéből a kiadónak. (A példány, sajnos, jelenleg lappang.) József Attila marxista tájékozottságáról közvetlen és közvetett adatokból viszonylag sok minden mégis tudható, az úgynevezett Schönstein-füzetekről recenziót is írt. Elméletalkalmazói gyakorlatának pedig sok írásos dokumentuma is van. Szempontunkból, a személyes network közvetítő szerepére vonatkozóan azonban ezeknél érdekesebb az „orvos”, Danzinger Ferenc, aki marxista politikai irodalommal látta el a költőt, s aki nem is véletlenül – legalább két dedikált József Attilakötet megajándékozottja volt. A harmincas évek elején, néhány évig, nagyon szoros kap-
