Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
58 is hasznosíthatók. Az elemzés nézőpontjának világos meghatározása azonban mindegyik forrástípus esetében perdöntő. (3) A network-pozíciók közötti közvetítés legfontosabb, ám leginkább újszerű megközelítést igénylő rétege kétségkívül a harmadik: a szimbolikus reprezentációk sorozata. Az ilyen reprezentációk is a személyesből indulnak ki, de egy magasabb, személyek fölötti szféra körébe tartoznak. A világ percepciójának csoportspecifikus leképezése mindig közös teljesítmény. Ez már nem az egyéni-esetlegest mutatja, hanem azt, ami az egyéni percepciókból, egy-egy csoport keretein belül, a csoport nem föltétlenül tudatosult érdekei mentén közös nevezőre helyeződik. Nyelvi anyagról van szó, a történeti-szociológiai helyzet és a szimbólumalkotó nyelvi képzelet közös projekciójáról, érdek-, helyzet- és vágy történetileg lehetséges kivetítéséről. Fogalmak, sztereotípiák és elbeszélések szövedékéről, amelyben tudatos intellektuális erőfeszítés és öntudatlan, irracionális késztetések ideiglenes képzeleti egyensúlya jön létre, a megszilárdulás és a fölbomlás határhelyzetében. Az ilyen szimbolikus reprezentáció leképezi a történeti „valóságot”, állást foglal az erők konfliktusában és orientál. Van egy manifeszt és egy látens, lappangó jelentése, s a kettő olykor széttart, olykor összerendeződik, de bizonyos feszültség közöttük mindig fönnmarad. Ez a szimbolikus reprezentáció, természetéből adódóan, a nyelv történeti-kognitív elemzésével tárható föl. Ebben van nehézsége, s ebben rejlik történeti hozadéka is. Praktikus szempontból megkülönböztethetünk egyszerű és összetett reprezentációkat (noha természetesen az „egyszerű” sem olyan nagyon egyszerű fejlemény). Az „egyszerű” a szó szintjén megjelenő elemi forma, a nyelvtörténet tanulsága szerint a szavak végső soron valamiképpen mind e kategóriába tartoznak, s tudattalan lélektani projekciók eredményei (legföljebb ez a természetük mára többé-kevésbé elhomályosodott). Itt, elemzési segédeszközként hivatkozhatunk Thass-Thienemann Tivadar immár magyarul is olvasható művére, A nyelv interpretációja című könyvére. Az összetett reprezentációk a szó szintjén keletkező formák speciális szövedékei, bonyolultan strukturált alakzategyüttesei. Költészet voltaképpen az ilyen reprezentációk fölfejtése nélkül nem érthető meg. S az adekvát versértés kognitív előfeltétele éppen ezeknek a szimbolikus reprezentációknak és a bennük testet öltő jelentésrétegeknek a fölismerése. * Egy ilyen szimbolikus reprezentációt érdemes közelebbről is szemügyre venni. József Attila egyik nevezetes, kiemelkedően fontos verse, az Eszmélet , amelynek értel mezéséről cikkek, sőt könyvek sora szól. Ennek XII. darabjában van egy szempontunkból is fontos motívum: a sötétben elsuhanó vonat ablakaiban fölvillanó „fülkefény”. Ezek a gyorsan fölvillanó, majd mindjárt a sötétségbe visszahulló fényvillanások kétségtelenül a vasút mellett lakó, a közlekedő vonatokat megfigyelő költő autopsziás tapasztalatai – látta, amit leírt, amit versbe emelt. De erre a vizuális percepcióra, és saját észlelése értelmezésére már előzetesen, mondhatnánk történetileg kondicionált volt; személyes tapasztalata is a fénnyel és sötéttel kapcsolatos szimbolikus reprezentációk sorába illeszkedik bele. Egy hosszan alakuló szimbólumalkotó projekció húzódik meg mögötte. A nyelvtörténet tanúsága szerint önmagunknak a sötétségből kiváló fénnyel való azonosítása ősi képzet, ősi nyelvalkotó lélektani projekció. Ez a fénnyel való azonosítás az alapja sok mitológiai történetnek, s később kulturális, sőt politikai metaforák alapja is lett. Ez munkál a nyelvben, amikor például a „felvilágosodásról”, vagy éppen a „fény századáról” beszélünk. De ez, illetve ennek inverze érhető tetten akkor is, amikor – nyilvánvalóan tendenciózusan, ám nem minden alap nélkül – „sötét középkorról” esik szó. A szimbolikus reprezentáció tárgyát alkotó, metaforaképző szerepű fény spirituális gesztusokban is tetten érhető – gondoljunk csak a halottainkért gyújtott temetői mécsesek lángjára. A fény és a sötét ott
