Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
56 Vegyünk egy egyszerű, sima esetet. Ha azt olvassuk a Meredek út (1938) egyik példányá ban, hogy: „Bélának régi barátsággal és szeretettel Miklós ” – akkor ez, látszólag, nagyon ala csony információértékű dedikátum. A szűkszavúság azonban, mint oly sok más esetben is, itt is valójában csak retorikai inverzió: nem a semmitmondás gesztusa, hanem éppen a bizalmas, meghitt viszony fejeződik ki benne. Radnóti itt Reitzer Bélának, a „Művkoll” (azaz a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma) volt titkárának, régi „klikktársának” ajánlja könyvét. Aki tudja, ki volt Reitzer, s mi volt a „Művkoll”, az tudja, itt az értelmiségi ifjúság egyik fontos orientációalakító csoportjának két, zsidó származású, de bonyolult identitásképletű tagja kapcsolódik (ismét) össze, már a csoport formális fölbomlása után, akkor, amikor a csoport egyik része, a budapesti különlét idején is tovább ápolja a régi összetartozást, fönntartja a diákkorban kialakult szolidaritást. Reitzer jogvégzett, széles körűen művelt szociológus volt, egy illúzióktól sem mentes, „balos” pedagógiai könyvvel a háta mögött, s néhány fontos szociológiai tanulmánnyal a tarsolyában, akinek – s ez sem lényegtelen – legjobb barátja Bibó István és Erdei Ferenc (két kivételesen tehetséges nemzsidó intellektus) volt, ám nexusai zöme a származási közösséghez kapcsolódott. Jószándékú, „progresszív” értelmiségi volt, tele – nem érthetetlen – szorongásokkal, orientációs bizonytalanságokkal, asszimilációs és disszimilációs ingadozásokkal. Aki úgynevezett egyéves önkéntessége idején büszkén viselte tüzértiszti uniformisát, s olyanokkal barátkozott össze, mint a vele együtt szolgáló Pálfy-Oesterreich György, de meg kellett tapasztalnia a kirekesztettség élményét is (utóbb például ő is munkaszolgálatos lett), s a harmincas évek közepétől-végétől megélénkült érdeklődése a zsidó hagyományok iránt. Könyvtárában megszaporodtak a zsidó tárgyú vagy/és cionista könyvek, füzetek – az antiszemita Kovács Alajos statisztikai kiadványától a Tóra-értelmezéseken át, mondjuk, Buber esszéiig. Tudjuk, már Pesten élve is, mindvégig összejárt a Radnóti házaspárral. Radnóti számára Reitzer puszta léte is az asszimilációs hajlandóságú, frusztrált zsidóság tapasztalatának egyik közvetítője lehetett, s kifejezte e tapasztalat belső, már részben verbalizált feszültségeit is. (Maga a kapcsolat, szó szerint, a síron túlig tartott. Reitzer személyes networkje tette ugyanis lehetővé, hogy a mind Reitzer, mind Radnóti iránt „elkötelezett” Ortutay Gyula, Reitzer régi barátjának, az immár „katpolos” Pálfy tábornoknak segítségével kinyomoztathatta meggyilkolt barátai sorsát, s így eljuthatott Abdára is. Azaz a „Bori notesz”-ig. A notesz irodalomtörténeti jelentősége pedig ma már alig becsülhető túl.) De kérdés: a „jelvevő” Radnóti számára ténylegesen mit közvetített ez a – Reitzer Béla nevével jelölhető – network-pozíció? Sok mindent. Közvetlenül és közvetve, manifeszt és implicit formában egyaránt. A kapcsolatháló e pozíciójának elemzése éppen ezt az összetett közvetítési folyamatot kell hogy föltárja. * Az általánosítás szintjén azt mondhatjuk, két network-pozíció közötti érintkezésnek mindig van egy „életrajzi”-eseménytörténeti váza. A két szereplő találkozik, együtt cselekszik vagy legalábbis kommunikál (beszélget, levelet ír, telefonál, üzen stb.). Ez az eseménytörténeti váz a hagyományos, „pozitivista” filológia eszközeivel is jól rekonstruálható. A részletesség „csupán” forrásadottság kérdése. Két véglet viszonylag jól leírható: a gyakori, rendszeres találkozás (összejárás, együttcselekvés) az „erős” kapcsolat jele, a ritka, esetleges találkozás a „gyönge” kapcsolat tünete. A modern korban számottevő jelzés lehet a kommunikáció (levelezés, telefon, stb.) gyakorisága, illetve esetlegessége is. Vannak esetek, amikor az érintkezés súlypontja a személyes találkozásokról a közvetett, mediális kommunikációra helyeződik át. Az ilyen, mondjuk így, „levélkapcsolat” (ma: akár ímélkapcsolat) kettős természetű: hiányzik belőle/mögüle a személyes, metakommunikációval is kísért kontaktus élménye (ennyiben tehát „gyönge” kötés), ugyanakkor
