Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Lengyel András: Érintkezés és áramlás (Network-elemzés II.)
55 Lengyel András Érintkezés és áramlás Network-elemzés II. B-BT-nak A dedikáló aktusokból kirajzolódó network „kemény” szociológiai szerkezete (vö. Network-elemzés I.) érdemi információ, de az így kirajzolódó társadalmi képlet túlzottan „egyszerű”. Az például, hogy a dedikáló mely etnikai/származási csoportokkal érintkezett, s ezeknek a csoportoknak az érintett tagjai a nagy munkamegosztási rendszerben (s következésképpen a társadalmi hierarchiában) hol helyezkedtek el, fontos, de egyéb életrajzi stb. adatok ismeretében már nem igazán meglepő. Inkább megerősítő evidencia, semmint megvilágosító „új” fölismerés. Még akkor is így van ez, ha a dedikációs network finomít és árnyal a képen, s főleg mindent konkrétabbá tesz. Igazolja az intuitív sejtéseket, s mindezt kontextusba is helyezi. A network azonban nem statikus valami, hanem mozgásban lévő, közvetítő kapcsolatháló. Olyan hálózat, amely a személyes érintkezés bázisán médiumként működik, amelyen sok minden keresztül megy. Eljut a dedikálótól a címzettig. (És többnyire visz szafelé is működik e folyamat). Mi megy keresztül ezen a médiumon? Mindenekelőtt (de korántsem kizárólagosan!) maga a dedikátum-hordozó könyv. A dedikált könyv tartalma érintkezésbe kerül a címzettel, aki elolvassa a könyvet, vagy legalábbis belelapoz, ízlelgeti. Ez az összefüggés a hagyományos filológia számára is evidens (a „hatástörténeti” szövegfilológia erre épül, kimutatja például, hogy x verse „hat” y-ra). Az ilyesféle közvetlen, s viszonylag jól megfogható, azonosítható, leírható „hatásoknál” azonban van egy rejtettebb, lappangó hatás is, amely a kapcsolathálón keresztül jut érvényre. S ez – a hagyományos filológiai várakozással szemben – sokkal fontosabb, mint az úgynevezett „közvetlen”, két mű között fölfedezhető hatás, az intertextualitás. A dedikátum ugyanis, amely a könyvtest révén ránk maradt és érzékelhetővé tesz egy személyközi viszonyt, lényegéből adódóan mindig két szociokulturális pozíció szimbolikus viszonyát fedi föl. Vagy úgy is fogalmazhatunk, kapcsolatot teremt két szociokulturális pozíció között. Két ilyen pozíció pedig mindig az egymás közötti látens információáramlás helyzetében van. Viszonyuk, mondhatnánk, kvantum-természetű. Közvetlen újabb interakció nélkül is kommunikál egymással. A két rokon, de mégis különböző pozíció jelt ad magáról, s ezt a jelet a másik – a tudatosság valamilyen fokán – veszi is. Van valamilyen, a dedikáló gesztus által is erősített viszonya, képe a másik pozícióról. (Nota bene: ez jóval több és lényege szerint más, mint a személyes szimpátia, érdek alapú számítás vagy kényszer viszonya; itt, két személy közt, a társadalom kommunikál önmagáról. A vevő, a társadalmit veszi, fogadja magába.) Ez a dedikációs kapcsolathálón keresztül fölmérhető jelforgalom meglehetősen összetett, sok elemű folyamat. Egyik szintjét könnyebben, a másik szintjét nehezebben lehet megragadni, de ez a nehezebben megragadható és leírható szint is létezik. Mivel e jelfolyamatnak több, valamilyen mértékben elkülöníthető (s így külön is elemezhető) szintje van, érdemes ezeket külön-külön áttekinteni. *
