Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 12. szám - Biernaczky Szilárd: Életrevalók (Horváth Ernő Zoltán: „Életrevalók”. Híres fogyatékkal élő emberek és alkotásaik)

132

Egy nagyszerű magyar muzsikus arcképe villan elénk zárásul. Az ugyancsak vak (és súlyosan koraszülöttként világra jött) muzsikus, a Torontóban diplomát szerzett Érdi Tamás zongorista portréja keretezi a gyógypedagógus Horváth Ernő könyvét. És amint a művész édesanyjának könyve zengi címéül: Érdi Tamás az, „akinek a madarak is Chopint énekelnek”. Habár a Zeneakadémiára nem jutott be (Kanadában szerzett diplomát), a muzsikus karrierjét példátlanul sokoldalú és sokszemélyű emberi összefogás segítette kibontakozni. Így sokan mások mellett: Vásáry Tamás és a sajnos már nem az élők között lévő Kocsis Zoltán. Egy Érdi Tamással készített szívmelengető interjú zárja a bemutatást.

* * *

A könyv kapcsán a tanulságok csak vázlatosan:

– A kötetnek már a címe is, amint ezt indulásként hangsúlyoztuk, egyfajta általános megerősítést sugároz minden fogyatékkal vagy anélkül élő számára;

– A kötetben megvalósuló interdiszciplináris jellegű tárgyalási, illetve feldolgozási mód nagyban elősegíti a feltárt jelenségek, helyzetek, életutak sokoldalú megközelítését;

– A kötet különösen vonzó tulajdonsága, hogy látványos közlési technikával igyekszik a széles közönséget is bevonni a mélyebb kulturális értékek iránti érdeklődési körbe;

– Igen nagy értéke a kötetnek a Szénási Ferenc alkotta karikatúrák sora (Mózesen kívül mindenki megkapja a magáét), amelyek találóak, karakteresek, miközben nem lépnek túl egy határon, mondhatnánk, mértéktartóan nem modernistáskodóak;

– Különösen figyelemre méltó a kötet gazdag reprodukciós anyaga, amely gazdagságában és sokféleségében nemcsak hogy szinte életre kelti az írásos információkat, de minőségével szinte lenyűgözi az olvasót;

– Érdemes lett volna viszont a kötet végén függelékszerűen összegezni azokat a fogyatéktípusokat, rövid szakmai leírással egybekötve, amelyek a bemutatásra került személyeket sújtják (ezt persze a kötetben nem szereplő fogyatékokra is ki lehetett volna terjeszteni);

– Talán lehetett volna egy válogatott bibliográfiát is a kötet végére függeszteni.

Még valamit: A kötet szinte természetes módon ingerli az olvasót arra, hogy felemlítse a kimaradottakat, méghozzá annak a reményében, hogy Horváth Ernő következő, hasonló művelődési kaleidoszkópjában azokról is kapunk gazdag anyagú portrékat. Ilyenek lehetné

nek például:

– Az általában pozitív történettudományi értékeléssel bíró, egy évtizedre viszonylag nyugalmas időket teremtő, jó külpolitikát folytató Árpád-házi király, II. (Vak) Béla (1108–1141);

– A 43 éves korában megvakult, nagyhatású angol eposzköltő, John Milton (1606–1674);

– A süketnéma és erősen gyengén látó amerikai Helen Keller író és politikai aktivista (1880–1968), aki 19 éves korában betegség folytán vált fogyatékkal élő személlyé;

– A festőnek készülő Szántó György (1893–1961), aki az első világháborúban, a fronton homloksebet kapott, utóbb fokozatosan megvakult, és végül jeles regényíróvá vált;

– Az amerikai Stephen Hawking (1942–2018), az Einstein utáni korszak legnagyobb elméleti fizikusa, aki élete végére teljesen megbénult, és beszélni is alig tudott;

– Olyan egzotikusnak tűnő figura, mint Bazoumana Sissoko (1890–1987), híres vak nyugat-afrikai énekmondó, hőseposzénekes, bambara és manding eposzok előadója;

– Továbbá diszlexiás írók-költők, művészek, tudósok számosan, mint Agatha Christie, Gustave Flaubert, Jules Verne, Ernest Miller Hemingway, Edgar Allan Poe, Hans Christian Andersen, Louis Pasteur, Leonardo Da Vinci vagy Galileo Galilei stb.;

– De akár persze a fogyatékkal élő sportolók hosszú sora...

(Vivo Tanácsadó Bt., 2020)