Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
93 László-i interpretációja a magyar szellemi életben nagyobb hatással bírt. S a népiek Németh Lászlót tekintik autentikusnak. Illyés egy másik rövid bejegyzése arra utal, hogy a kommunista párt nyitni próbált, s a tekintélyes tudósokat, művészeket megszólítva, szövetségeseket akart találni. Erre szüksége is volt, amint az MKP 1945. május 21-i országos értekezletének határozata is kimondja: „A Magyar Kommunista Párt ragadjon meg minden eszközt arra, hogy e rendkívül értékes rétegnek megkönnyítse a demokrácia felé vezető utat.”27 Ezen „értelmiségi politika” jegyében hívta meg Rákosi a szellemi élet 30 rangos képviselőjét: „Rákosinál értekezlet: Kodály, Szekfű, Szladits, Füst, Domanovszky, Lóczy(?), Kemény Gábor, Bernyák(?), Rusznyák, Kozáry(?) stb. Megannyi szemeszternyitó vagy előszó, vagy curriculum vitae. Rákosi, Révai megnyugtató, világos beszédei a jelenről, a jövőről. Révai: hétfőn du. háromtól négyig.” 28 Illyés ugyan nem ír arról, milyen „megnyugtató” érvekkel próbálta Rákosi és Révai meggyőzni az értelmiségieket, de feltehetőleg azok az ígéretek hatottak, amelyekről Rákosi Mátyás számol be Georgi Dimitrovnak, az SZKP KB nemzetközi osztályvezetőjének: „Három kérdést tettünk fel nekik: Hogyan lehetne gyorsabban bevonni az ország újjáépítésébe az értelmiséget, hogy tudnának biztosítani az értelmiség anyagi alapjait az infláció időszakában, és hogy mi kifogásuk van a kommunista párt ellen.” Rákosi arról is tájékoztat, hogy egy „laza munkacsoportot” is terveznek, mintegy kinyilvánítva a hatalom (örök) gesztusát, hogy az értelmiségre számít és azt a hatalomtechnikai – ugyancsak örök – „érvet” is megemlíti, hogyan győzik meg az anyagiak a szellem embereit: „Tervezünk egy szövetkezetet is kb. 1000 taggal, amely a szovjet »zárt üzletek« mintájára bizonyos mértékig gazdaságilag ellátja a vezető értelmiségieket. A dolgot napirenden tartjuk.”29 A kifosztott és éhező Budapesten ez kétségkívül erős érv lehetett, noha nem tudni, mi lett a szovjet típusú termelőszövetkezetek sorsa. Illyés ekkori politikai aktivitása, politika és irodalom sajátos konstellációjában kifejtett tevékenysége a népi mozgalom politikai céljainak sikerre juttatását, a történelmi lehetőség kihasználását célozta. Ugyanakkor megállapítható, hogy politikai tevékenysége másodlagos, hogy a politikusi magatartásminták idegenek tőle. A történelmi helyzet hívta a politika porondjára, s vállalt időlegesen szerepet mint országgyűlési képviselő, mint a Parasztpárt különböző tisztségeinek betöltője. A politikus és a szellemileg független értelmiségi, az író azonban más személyiséget, magatartásformát, más beszédmódot kíván, amely dichotómiát ritkán lehet feloldani. Ez tükröződik Illyés egy töredékes följegyzésében is: „Petőfi Kétféle tanulság A költő örökké az eszményt követi A politikus megalkuszik – nem az eszménnyel, hanem a körülménnyel Tartsunk ki? Alkalmazkodjunk? [...] Ellentétben voltak, s mégis nehéz őket ellentétbe állítani. Mindkettőnek igaza volt. Kossuth – későn jött rá? Petőfi – nem alkalmazkodott.”30 Aligha véletlen, hogy Petőfi apropóján jegyzi fel ezt a – talán valamely tervezett mű ötleteként – politika és költészet szükségszerű konfliktusát rögzítő szösszenetet. 27 Magyar Történeti Szöveggyűjtemény I. (szerk. Romsics Ignác), Osiris, 2000. 404. 28 Napló I. , 365. 29 Idézi: Standeisky, 94. 30 Napló I. , 383.
