Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
92 szellem embereinek az antidemokratikus hatalommal való kiegyezési kísérletét hirdeti, hanem a kommunista párttal, amely hatalomra készül. A szerzők többsége kommunista, a kommunista párt tagja (Révai, Kállai Gyula, Gábor Andor, Horváth Márton) vagy a Paraszpárton belül kommunista szimpatizáns (Erdei Ferenc, Darvas József). Szerepel még a parasztpárti baloldali Illyés és a helyét kereső Zilahy Lajos21 és Szekfű Gyula. 22 A második Új Szellemi Front történetét bemutató Standeisky Éva értelmezésében a népi írók egy csoportja elleni eljárás kommunista felfüggesztésének ára ez a deklaráció, egy paktum része.23 Illyés naplójából is elszórt utalások mutatnak erre. Április 29-én említ egy Révaival folytatott vitát, „hogy nem Szekfű körül csoportosul az igazi szellem, hanem Németh körül”.24 A két háború közti politikai gondolkodás két legnagyobb hatású képvi selőjének ilyen oppozíciója nemcsak arra utal, hogyan próbálja Illyés védeni, pozicionálni barátját, eszmetársát, hanem arra a politikai diskurzusra és taktikára is, hogyan próbálják meg a kommunisták megosztani az értelmiséget, s maguk oldalára állítani a tekintélyes történészt. Illyés naplójegyzete Révai József Szabad Nép ben megjelent Szekfű-cikkére utal. A politikai csábítás és zsarolás jól bevált eszközeként a Szekfű felelősségét „bizonyító” művek (Három nemzedék , A magyarság és a szlávok ) mellett a Valahol utat vesztettünk rendszerkritikussága, a történész németellenessége jelenik meg mint a megbocsátás, a befogadás oka és záloga. Révai feltárja cikkének motivációját is: „Ha csak azokkal akarunk együtt haladni, akik nem jobbról jöttek balra, hanem mindig a baloldalon álltak, maroknyi emberen kívül alig volna utitársunk.”25 Szekfű melletti kiállása is beleillik ebbe a politikai stratégiába, de abba is, hogy a népiek pozícióját gyengíteni akarta. Erre utalhat ez a mondata: „[...] az értelmiség mindkét szárnyára szükség van, arra is, amelyik Szekfű Gyulát, s amelyik Németh Lászlót követi.”26 Illyés rövid feljegyzése érzékelteti ezt a szándékot, és arra is utal, hogy Szekfű és Németh László történelemszemlélete – különösen nemzetkarakterológiai alapozása – érintkezett ugyan, de a „sorskérdések” Németh 21 Zilahyt 1944-ben politikai nézetei miatt a németek és a nyilasok is le akarták tartóztatni. 1945-ben a Magyar–Szovjet Művelődés Társaság alapító elnöke, 1946-ig. Az Új Szellemi Frontban mint a korábbi mozgalom kezdeményezője és névadója vesz részt. Ugyanakkor alkalmat teremt itteni szereplésével a kommunista támadásokra is. 22 Szekfű Gyula 1945-ös szerepéről, demokráciafelfogásáról és pártpolitikai illeszkedési kísérleteiről: Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben . Napvilág, 2015. 185–194. Szekfű 1945. október 15-én moszkvai magyar nagykövet lett. Nagyköveti munkáját, a Szovjetuniót dicsőítő írásait, meaculpáját Monostori Imre így értelmezi: „[...] a szovjet fogadó félnek is tökéletesen megfelelt a személye. Azt is tudták a politikusok, köztük a kommunisták, hogy Szekfű – korábbi munkássága egyes témái, fejezetei miatt – zsarolható (hogy ti. korábbi munkásságából korántsem csak a magyar középosztályi bűnbánatot és a „Valahol utat vesztettünk” nemes, demokratikus gondolatait lehet felidézni). Ezt Szekfű is tudta. Ennek megfelelően viselkedett és cselekedett. Másfelől: mint politikai reálgondolkodó meg volt győződve arról, hogy legfontosabb feladata a bizalom megteremtése, a szovjetek jóindulatának megnyerése, minthogy hazájának – akár kénytelen-kelletlen is – ezáltal teheti a legnagyobb szolgálatot. Jalta és Potsdam után Magyarország helye ténylegesen: földrajzilag és politikailag is a szovjet birodalom mellett van. Döntött, hogy vállalja a követséget, s el van szánva rá, hogy megteszi, amit csak tud. S innen nézve számára már nem volt mérlegelendő, milyen áron, akár morális botlások (például jóakaratból vagy számításból elkövetett hazugságok) árán is.” ld. Monostori Imre: Szekfű Gyula sorsfordító évei: 1945–1948 . Kortárs, 2015. 9. 53–64., 10., 64–77. 23 Standeisky, i. m. 86–87. 24 Napló I. , 356. 25 Idézi Standeisky, 83. 26 I. m., 96.
