Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
45 összefonódik ezen a ponton. A következőkben nem ezeken a nyomvonalakon, hanem a versek formai-nyelvi sajátosságaiból indulok ki, s igyekszem megmutatni Pilinszky katolikus költészetének a történeti valóságtól nem független jellemzőit. „Nem jutok el a szentségházig” A kiválasztott versek csoportosításával három különböző megközelítési módot szeretnék megmutatni az eukarisztiára vonatkozóan Pilinszky költészetében. A Tabernákulum, Merre, hogyan? , Szent lator , Ahogyan csak verseket egyfajta sérült, dadogó nyelvhasználat fűzi össze, s az eukarisztiához köthető elemek főként elrejtettségükben, megközelíthetetlenségükben tárulnak fel. A Merre, hogyan? , Szent lator , Ahogyan csak versekben a vonat kozó fogalmakhoz nem kapcsolódik ige, és nincs grammatikailag jelölt lírai én. Vagyis ezekben a szövegekben első ránézésre aktivitásról és személyes viszonyulásról is problematikusan beszélhetünk. Az egyes versek sajátos beszédmódja, kérdésfelvetése, formája miatt érdemes azokra külön-külön rátekinteni. A Merre, hogyan? talán nem tekinthető Pilinszky legsikerültebb lírai teljesítményének. Az egzisztenciális sorskérdésszerű címre válaszoló, hétköznapiságot sugalló kijelentés („Mit tudom én .”) súlytalanítja az egyébként is végletesen kontextusnélküli dilemmát (Merre, hogyan ?). A kérdésen való töprengést a válaszkeresés ismétlődő szakaszai, a rövid, egysoros, hiányos mondatok és a versszakok közötti üres tér, mint időbeli kategória bizonyítják, erősítik. Azonban úgy tűnik, értelmetlen válaszokat kapunk. A kapcsolódó részletre koncentrálva érdemes feltennünk a kérdést: vajon a hogyan kérdésre adekvát választ adhat-e az, ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban kijelentés. A válasz igen egyszerű: nem, ez nem adekvát válasz. Nyilvánvaló paradoxonnal állunk szemben, hiszen egyik tenger sem, de általában a tenger sem fér bele egy szentségtartóba, de ha történetesen bele is férne, akkor sem tudjuk, hogy mit is csinál ez a bizonyos tenger, holott a hogyan kérdés elsősorban a releváns cselekvési módra irányul, így a válaszból kimondottan hiányzik az ige. Merre, hogyan? Mit tudom én. Amerre a katonák. Ahogyan a tenger. Amerre a katonák a vereségben. Ahogyan a tenger az összetört szentségtartóban. A történeti idő kontextusát beemelő „katonák” kifejezés a világháború utáni útkeresés bizonytalanságával kapcsolják össze a szöveg töprengését. Ebből a perspektívából a vers töredezett gondolatvezetése sokkal reálisabbnak tűnik, mint egy jól formált koncepció előadása. Ez persze nem jelenti azt, hogy a versszöveg ne tenne javaslatokat bizonyos irányok meghatározására, így a katonák, veszteség, tenger, összetört szentségtartó mind kiemelt jelnek tekinthetők. Egyetérthetünk Tüskés Tiborral: „a vers valóságát nem a kimondott szavak adják meg, hanem az a kimondatlan többletjelentés, ami a képzetek, az asszociációk, a szimbólumok síkján teremtődik meg az olvasóban.”20 Csupán a szent -20 Tüskés Tibor, Merre, hogyan? In. Merre, hogyan? Tanulmányok Pilinszky Jánosról , szerk. Tasi József, Bp., PIM, 1997, 70.
