Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Acsai Roland: A múlttaurusz (dráma)
15 N: Meg pára. Párás hideg. Sokat fáztam itt. Hasonló módon fejezi ki a megismerkedésünk előtti életemet, mint a te hűtőd. N: Milyen évszak lehet? Attól tartok, tél. F: Amikor otthon párizsit ettem a magányos konyhámban, eszembe juthatott volna, hogy van egy lány, aki Párizsban él most, és egyszer majd a feleségem lesz... N: És akivel majd együtt kell lenni egy lakásban hónapokat a járvány miatt. F: De milyen jól jártam, hogy veled kell ezt megtennem! Amikor itt éltél volt... Ööö... barátod. N: Nem mindegy? F: Akkor volt. N: Már meséltem róla. Meg különben is. Benne van minden a levegőben. Az emlékek. Szippants bele! F: Már megtettem volna, de tudod, hogy allergiás vagyok. Alig kapok levegőt, annyira be van dugulva az orrom. N: De most beszéltük meg, hogy tél van. Akkor nem lehet pollenallergiád. Nem lehet, hogy te az emlékekre is allergiás vagy? F: Úgy érted, a múltra? Nem hinném. Legfeljebb a porra. Ami a múlttal jár. N: Mit művelsz? F: Kezet mosok. Régen mostam már kezet. Nekem nem új ez a mostani kézmosásmánia. Gyerekkoromban rettegtem a betegségektől, folyton mostam a kezemet. Anyuék mindig azt kérdezték, hogy műteni mész? A könyökömmel nyitottam ki az ajtókat. Most minden ember úgy él, ahogy én éltem régen. N: Ez az ajtó hová vezethet? F: Még nem jártam ebben a lakásban. Ez megint a te emléked. N: Ez a régi otthonunk. Itt nőttem fel. Minden olyan, mint anno. Várj! Mégsem! Az akvárium lekerült a gyerekszoba polcáról a földre. Vajon ki tehette oda? Talán Réka. Tudta tőlem, hogy mi vár a halakra, ha ott maradnak. F: Amikor egyszer beléptél a szobádba, azt láttad, hogy az akvárium leesett a földre, mert leszakadt a polc, és összetört. Emlékszem. A halak élettelenül a szőnyegen. „A halacskáim!” – borultál le melléjük, és zokogtál. Telesírtad a szobát könnyel, és a halak feléledtek a vízben. N: Csak a vége nem stimmel a te változatodnak. A halak sajnos elpusztultak. F: De most már nem. Réka megmentette őket. N: Pedig ezek nem is labirintkopoltyús halak voltak. F: Mi ez? Hallod? N: Tapsolnak. F: Nyolc óra. Az egészségügyi dolgozókért tapsolnak az emberek az erkélyeken. N: A nyolcvanas években? Kizárt. F: Nem, nem ott. Hanem a... jelenben. Valahogy áthallatszik ide. Mintha a jelennek a múlt egy másik oldala lenne. N: Mint egy fal két oldala. Azon is áthallatszik a hang. Mi lenne, ha kiabálni kezdenénk? Ha segítségért kiabálnánk, hogy eltévedtünk...
