Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Kötter Tamás: Az erdőn át a folyóhoz
22 – És honnan jöttetek? – faggatta tovább őket Heinrich. – Königslutterből. – Jártam már ott, szép hely – jegyezte meg Heinrich. – Nincs is messze a folyótól. Ha egyszer átérünk, akkor gyorsan otthon lesztek. – Mi is hazamehetünk? – kérdezte a kisebbik. – Fogd be! – szólt rá a bátyja. – Most már mindenki hazamehet – szólalt meg az útjuk során először Erwin. – Én Colmarból származom, jártatok már ott? – kérdezte néhány lépés után. – Nem – mondta az idősebb gyerek. – Pedig az is szép hely – mondta Erwin. Most, hogy maguk mögött hagyták a tűzvihart, és közeledtek a folyóhoz, már kevésbé aggódott; kedvet kapott a beszélgetéshez. – Elzászban van. Nem nagy, de szép város. Én legalábbis szeretem. Egy pékségben dolgoztam – folytatta ábrándos tekintettel. – Mit nem adnék érte, ha újra érezhetném a friss kenyér illatát. Tudjátok, nincs jobb, mint a meleg kemence télen, amikor kint hideg van, és esik a hó. – Érezte, hogy valami megmagyarázhatatlan jókedv keríti hatalmába az otthon említésétől. – Ha rám hallgattok, péknek mentek – mosolygott hátra a válla felett a két fiúra. – Kenyérre mindig szükség lesz. – És nyáron? – vetette közbe Heinrich. – Mi van a nyárral? – Nem sültök meg a kenyérrel együtt? – kérdezte nevetve Heinrich. – Nevess csak – legyintett Erwin –, de amikor neked befagy a feneked az építkezésen, én a jó melegben leszek. Nyáron meg a pék nekivetkőzik, mintha a strandon lenne. – Ha nők is dolgoznak nálatok, akkor beállok hozzátok inasnak – mondta Heinrich. Nevettek. – Állj! Csöndet! – emelte fel a kezét Heinrich. – Oroszok – mondta suttogva. Amikor óvatosan kilestek a fák közül, egy XIX. századi zsánerképfestő ecsetjére kívánkozó kép tárult eléjük. Négy orosz katona zárta el a hídhoz vezető utat. Egy olajzöld amerikai jeep parkolt mellettük. Ketten, állukat a kezükkel megtámasztva, szürke katonapokrócokon a fűben hevertek, körülöttük szétszórt üvegek és üres konzervdobozok. Egy másik a jeep motorháztetején ült, és egy tangóharmonikát nyekergetett. Negyedik társuk előttük táncolt. Valamennyien részegek voltak. A táncos meg-megbotlott tánc közben, amin a többiek minden alkalommal felröhögtek. A harmonikás időnként nagyokat kurjantva biztatta a táncost. – Ahogy elnézem ezeket a kurafiakat, tényleg véget ért a háború – tolta hátra a sisakját Erwin. – Nekik lehet, de nekünk még nem, bassza meg! Mögöttük, az erdő mélyéből kézifegyverekből származó lövések hallatszottak. – Oroszok – mondta Erwin. Felismerte a PPS 41-es géppisztoly semmivel sem összetéveszthető hangját. – Átfésülik az erdőt. – Lejjebb megyünk és átúszunk? – kérdezte Heinrich.
