Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Petőcz András: Az idő, ami van; A születés misztériuma; Átkelni a zöld gyepen (versek)
17 Átkelni a zöld gyepen * O-nak, Cambridge-be Nem tudom, hogyan lesz, de lesz , ezt biztosan tudom. Nem tudom, ott leszek-e, de, hogy ott leszek , ezt biztosan tudom. Megállsz egyetlen pillanatra, megállsz a zöld gyep szélén, eszedbe jut minden, mindaz eszedbe jut, ami az elmúlt években megtörténhetett. Annyira egyszerű az egész. Ódon házak ölelik körbe, ami még nem a tied. Ódon házak között lépdelsz, és nincs jogod megtenni azt, amit megtenni szeretnél. Szigorú szabályok őrzik a zöld gyepet. Nem lépsz rá, nem hódíthatod meg, ameddig ódon házaid meg nem hódolnak előtted. Aztán egyszerre minden. Megállsz a szélén, nézed hogyan is nyújtózkodik, hogyan is él a gyep, amire, avatott mesterként, jogot formál az, aki erre is méltó. Nem tudom, miként történik majd, de azt tudom, eljön a perc, és megtapasztalod, milyen is keresztülmenni, átkelni végre a zöld gyepen. * Az angliai college-okban a diákok nem, csak a tanárok léphetnek rá az udvar zöld gyepszőnyegére.
