Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Hegedűs Gyöngyi: a csillogásért (vers)
14 kell a gonosz a műhöz? koncentráltabban, mint krisztus szomjúságtól besűrűsödött vére. a mester tudja vagy margarita, a sorkizárt szerelemben, vagy csak maga a papgyerekorvos bulgakov? woland báljá n az orvos mindig ott van egyetlenként merőn és hívatlan. a legnagyobbat mégiscsak az a mondat megy, ami ugyanazt mondja századok óta: az orvostudomány legnagyobb vívmánya a fájdalomcsillapítás. a huszonegyre lapot húz. a gyógyulás üres. akarsz-e meggyógyulni? az álom-munkát elvégezni ébren, nyitott szemmel, a fehérre meredve ritka pillacsapással, mintha nem éppen villámárvizet hozna létre a vihar, és elég lenne ennyi törlés, percenként egy, mert nem a szárazságért, hanem a nedvességért törlök, a csillogásért, ami nem talmi, hanem egyszerű életjel, csillogjon a szaruhártya, ne törjön meg a szemben a fény. míg ugyanazon ábrázatra el nem távozom. míg megadással el nem fogadom: nem a protagonista, az agonista vagyok.
