Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Petőcz András: Az idő, ami van; A születés misztériuma; Átkelni a zöld gyepen (versek)
15 Petőcz András Az idő, ami van O-nak Az idő, ami van, csak az. Ahogy elfogy valaki arca, fekszik a kórházi ágyon, te messenger-videón beszélsz vele, ő nem érti, zavartan néz a nővérre, mellette, ott. Valamiféle vereség mindez. Alig-alig nyugszik az idő, ha olykor, nagyon ritkán, akkor sem igazán, nincsen semmiféle megbékélés, a bőröd mutatja elkerülhetetlen pusztulásod. Nem mozdul sohasem, és mégis. Azután, azután, azután, mondod örökké, vársz valamit, esti meccs, beszélgetés, kézfogás, mosoly, jó vacsora, pohár bor, elismerés, váratlan e-mail, ami jön, talán. Itt van körülötted, ha ugyan itt. Építsd fel mindazt, ami vagy, végtelen pillanatra a tények lefékeződnek, fénykép is jelzi, hogy sikerült, győztél , ha még lehetséges most, mindörökké. Az idő, ami van, mozdulatlan.
