Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Hegedűs Gyöngyi: a csillogásért (vers)
13 Hegedűs Gyöngyi a csillogásért (A Gyilkos idők írójának II.) „Még a mennyet is kiüríti ez a vágy az elmémből.”* emlékszel, mit mondtam, mikor a könyvemet írtam? hogy mikor hajnali háromkor mindig felkeltem, álmatlanságomat munkára fogva, hogy írjam, éreztem a gonosz jelenlétét. tegnap éjszaka megint éreztem, hogy a levegő sűrű lett, körbe ölelt, felemelt, egy hang azt mondta: menekülj! és felültem az ágyban, magamhoz képest gyorsan, és éreztem, ahogy az egész levegő telve volt vele, elváltozott. már minden ébredés lázár-effektus: és kijöve a megholt. akarok-e még sokszor evilágra, nem a túlra feltámadni, hinni, hogy ha ide támadok fel, akkor is krisztus vár, kinek emberileg várható élettartama rövidebb, mint az enyém, előbb adják halálra, mintsem a mindenkori lázár újra meghal, ki a negyednapos szagot orrából már már soha nem űzi ki. * Dzsalál ad-Dín Rúmi: Intelmek az uralkodóhoz. Ford.: Sárkány László Zoltán és Csóka F. Katalin
