Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Patak Márta: Horgolt csipketerítő
10 tette, korábban ébredt a megszokottnál, a fürdés meg a sminkelés is gyorsabban ment, mint általában, úgyhogy ajándékba kapta azt a fél órát. Ráérősen készülődött az előszobában, ellenőrizte, megvan-e minden a mappáiban, visszakerült-e a helyére a bankkártyája a pénztárcájában, mert csak sietve belecsúsztatta, miután előző este fizetett vele a bevásárlóközpontban. Nézegette a gardróbszekrényben, hogy melyik kabátját vegye föl, mert bár a kora őszi reggel napsütést ígért, de a ruhájához jobban illett a lábszárközépig érő kabát, úgyhogy kiválasztott egy halványlila vékony ballonkabátot, és mielőtt indult volna az előszobából a garázsba vezető belső lépcsőn, még egyszer megnézte magát a tükörben. A sorházi garázsból hajtott kifelé, akkor akadt meg a szeme a fekete ruhás nénin. Állt félszegen a pad mellett, melynek háttámláján és ülésén újságpapírra teregetve sorakoztak a horgolt csipketerítők. Annyira megdöbbent a látványtól, hogy megvárta, amíg lecsukódik mögötte a garázsajtó, rögtön lef ékezett, és kiszállt az autóból, hogy közelebbről is megnézi. Átment a zebrán, és ahogy közeledett, fürkésző pillantást vetett a fejkendős nénire, aki azonnal észrevette, hogy felfigyeltek rá. A nő szinte nap mint nap megfordult a túloldali bevásárlóközpontban, gyalog ugyan ritkán ment keresztül azon a téren, de arcról azért ismerte a környék nagyhangú, cserzett arcú koldusait, alkalmi árusait, és az a néni sehogy sem illett közéjük. Néhány méterrel a néni padja előtt megtorpant, maga sem értette, miért szállt ki az autójából, mi vitte oda, mert a néni egyszerre nyájas és bizalmatlan, kétkedő mosolya láttán ösztönösen visszahőkölt. Első gondolata az volt, hogy úgy tesz, mint aki nem is miatta jött, ment volna tovább, aztán mégis átsuhant benne valami, egy régi emlék talán, és úgy érezte, nem teheti meg, hogy oda se megy, ha már egyszer kiszállt az autóból. Legfeljebb vesz egy terítőt, ad a néninek egy ötezrest , arra úgysincs ideje, hogy egy egész élet terhét a vállára vegye, úgyhogy rábök egy terítőre, megkérdezi, mennyiért adja, aztán egy szigorú pillantással elejét veszi a további társalgásnak. Így is tett. Egy határozott mozdulattal előkapta az öt ezrest a pénztárcájából, megköszönte a terítőt, mosolyogva sarkon fordult, és sietős léptekkel elviharzott. Nagyot sóhajtott, ahogy beült az autójába, és miután kikanyarodott az útra a garázs elől, már nem nézett se jobbra, se balra, ment, amerre vitte a forgalom. Mintha égette volna, még a piros lámpánál is érezte a hátában a néni pillantását, fejében visszhangzott a hallózása, hogy álljon meg, a visszajáró; még a visszapillantó tükörből is látni vélte, ahogy a néni kétségbeesetten hadonászik, lobogtatja a visszajáró papírpénzt, markát szorosan összezárja, mintha még a gondosan kiszámolgatott aprót is tartogatná benne. Hallózik, egyre csak hallózik, utána is szaladna, de a holmiját se meri őrizetlenül hagyni a padon, nehogy vélet -
