Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Patak Márta: Horgolt csipketerítő
11 lenül ellopják. Már-már komikus a látvány, ahogy a fejkendős, fekete ruhás, apró kis öregasszony neki-nekilódul, és markában a visszajáróval a távolodó nő után kiabál, miközben félszemmel a padjára sandít, nehogy valaki elemelje a táskáját vagy a terítőit, amíg ő nem néz oda . A teret elhagyva a nő már nem gondol a nénire, időben megérkezik az első tárgyalására, azzal beindul a munkanapja, és az ebédszünetet nem számítva nagyjából másfél óránként követi egymást, fegyelmezett rendben zajlik a többi is, ahogy általában. Ruganyosan, fiatalosan, lendületesen. Élvezettel csinálja a munkáját, imád érvelni, imádja, ha megcsillogtathatja rábeszélőképességét, nem szereti, ha rögtön rábólintanak az ajánlatára. Abban semmi kihívást nem talál. Bezzeg, ha kételkedni kezd az ügyfél! Akkor előhozakodhat az összes kipróbált érvvel, amit a tarsolyában hord. A harmadik tárgyalása előtt még egyszer el kellett menni a bevásárlóközpont meg a házuk előtti téren, ahol reggel a nénit látta. A piros lámpánál megállva eszébe jutott, hogy milyen kétségbeesetten hadonászott utána, amiért nem vitte el a visszajáróját. Pillantásával keresni kezdte a padon, ahol délelőtt újságpapírra teregetve árulta horgolt csipketerítőit, de nem látta sehol. A padon két gimnazista kinézetű fiatal ült, egy fiú meg egy lány, szerelmesek, fordult meg a nő fejében, de csak egy pillanatra, mert utána már a nénit kereste az árusok meg a járókelők között. Sehol nem látta. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy eladta volna mind az ötven terítőjét. Mert legalább ötven volt nála. Nem pakolta ki mind az ötvenet, de látta, a pad tövébe rejtve állt egy alig használt, divatjamúlt, fekete műbőr kézitáska, az dugig lehetett csipketerítővel. Néhánynak kilógott a széle, nyilván kihúzta őket a többivel, amikor kiszedegette a mintának valót, és utána nem csukta vissza rendesen a táskáját. Váltott a lámpa, indulni kellett. A nő még a kanyarból is visszanézett, hátha megpillantja valahol a tér sarkában a fekete ruhás, apró termetű öregasszonyt, amint a vonat felé tart fekete műbőr kézitáskájával, vagy feltűnik valahol a környéken, mert rögtön észrevette volna, annyira nem illett ebbe a hangos kispesti környezetbe. De nem látta sehol, és már csak a hatodik tárgyalása és a bevásárlás után, munkanapja végeztével jutott eszébe ismét, amikor elégedetten állt be a garázsba, és miközben csukódott mögötte a garázsajtó, az járt a fejében, hogy lám, így is lehet, stressz nélkül is lehet hatékony az em ber, odafigyelés, felkészültség és pontosság kérdése csupán. És persze kell hozzá ez a határozott, lendületes, sosem lehengerlő, mégis meggyőző, ámde nem szájbarágós stílus. Elégedett volt magával. Akár az a könnyű kis vacsora is beleférhet ma estére, mosolyodott el, miközben megszokásból behúzta a kéziféket, és már hallotta is a két barátnő ujjongó kiáltását, ahogy felhívja őket, hogy benne van, ma este ő is benne van a buliban. Mielőtt szállt volna ki, egy gépies mozdulattal felhajtotta a kesztyűtartó fedelét. Minden este megnézte, nem hagy-e lent valami fontosat. Amint elindult a keze, abban a pillanatban érezte, hogy nem kellett volna, de
