Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Zalán Tibor: Harmat és ürmösbor (vers)
3 Zalán Tibor Harmat és ürmösbor EmlékFIRKÁK GÁLFALVI GYÖRGY KERTI ASZTALÁRA A román rendőr levert sapká ja sokáig röpült Marosvá sárhely fölött Emlékszem még vér es arcára És ő is bizony ára hazavitte a zöldre vert pofám képeslapját egy kés őbbi feladásra A téren ahol hajdan gyalázatos dol gok történtek most csöndes vere kedés keveredett bele az éjszaka ütődött rossz csendjé be Hónom alatt szorongatva a Látó-díjat ütök vernek fekszik zuhanok Vérbe fagyva ébredek a szállodában Nem való nekem a díj Nem valók az éjszakámba román rendőr ök Nem való vagyok én magam nak Se itt se ott Hát akkor meg minek vagyok Hát minek mondd meg kérlelem éledve napok múl va az embert ki nem haragszik mert többet élt mint több emberölt ő és megérti a költők te hetetlen éjszakai láza it Mikor a boldogság bele hajszolja őket az érhetet len rendőrverésbe Veretés be Mitől lehetne boldog egy költő és miért ne vereked né bele magát a sós semmi
