Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Zalán Tibor: Harmat és ürmösbor (vers)
4 be Sós ébredésekbe Sós nők emlékeibe Sós verejték ezésekbe Mikor bádogtet őkre hullanak az érett gesz tenyék Igyál mondja és hallgat Irma virágai fölragyog nak a sötét ház sötét kerít éséhez dőlve Háttal ülünk a kertben ürmösbort falunk vid ámak vagyunk és az élethez lehetetlenek Az őrtorony csak epizód a kiszolgáltat ottság farvizein S a gróf fog ai összekoccannak baszd meg A disznó limerickek és a nemzetmentő versek ütköző pontján körbenéz az ember és konstatálja vagy ő vagy a vil ág elveszett Vagy ketten így egy másnak végleg háttal És nemzed ékek és nemzettségek össze csúszó történetei kever ik meg az elmét Heverik Biz onyság az előkelőn berúg ók szánalmas évadában Nincs a kinek és a miértnek túl sok értelme És már végképp nincs ott sem helyünk Se helyünk Ha a szívem helyén kő volna mondja ha a gézen a vér át nem üt ött volna mondta S a források is kiapadni látszanak már Majd Hévízen felébredünk és az éjszaka nehéz hangjai megkongatják fejünkben a zöld harangokat Olykor az Isten is ünneplőbe öltözik Fel veszi vasalt fehér ingét és a megvasalt emberek szemé be könnyet csal ez a könnyedség Katona átnéz és csőre tölt
