Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán

122

Nézzük sorra Biberach szavait! Először is látni kell, hogy Biberach e kérdése nem más, mint egy folyamatos párbeszédben Ottó előző szavaira (Melinda is csak asszony

) adott ellen

vetés, ugyanakkor pedig tömör figyelmeztetés is. Mégpedig Ottóhoz szól, tehát itt a „De Bánk –” ezt jelenti: meggondoltad-e, hogy ha Melindának sikeresen udvarolsz, akkor mit tesz Bánk; mi lesz a következmény? A következő szó: „áldozatot”, ez nyilván Ottó színlelt, látszólagos lemondása Melinda megszerzéséről, amit ő előbb „önfeláldozásom”-nak mondott. A „kipótoló” Katona mondata értelmében maga Bánk, aki Ottó akár önkéntes, akár látszólagos áldozatát még kipótolja, megtoldja, megtetézi

valamivel. Hogy Biberach mire céloz ezzel a kissé gúnyos: „ráadásul még megkapod” értelmű kifejezéssel, azt a későbbiekben világosabban is megmondja e fenyegetéssel: „...ily keszeg, sovány fiút az izmos / Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.” Azt hihetnénk, hogy ezzel az értelmezés így rendben is van.

Csakhogy vannak, akik valamiért úgy értik, hogy nem Ottó, hanem Melinda hoz itt valamilyen áldozatot – Ottó világos „önfeláldozásom” kifejezése ellenére is. Talán azért gondolják, mert Melindára vonatkozóan az „áldozat” kifejezést Gertrudis alkalmazza majd később: akkor, amikor – eléggé aljas módon – öccsét, Ottót voltaképpen Melinda megszerzésére ekképpen biztatja: „Te róla mégis le akarsz mondani?” [...] Hiszen / Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett Becsét nagyítsa... [...] Ki ekkor / Is még lemond, az oktalan – bolond.” (Tudjuk, hogy kifejezetten öccse kedvéért hozatta a királyi udvarba Melindát: „...

Magam készíték útat / Mivel beteg testvérem megvidámitása / Volt késztetőm...”)

Számomra teljesen érthetetlen, hogy Biberach fentebbi mondatába: „De Bánk, az áldozat’ kipótoló?” hogyan keveredik bele Melinda. Valószínű, hogy e vélekedések alapjául az szolgál, amit Orosz László is idéz a kritikai kiadásban.

Ugyanis Péterfy Jenő 1883-ban a Bánk bán

egyik kiadásában ilyen lapalji jegyzetet csa

tol Biberach fenti kijelentéséhez: „félig gúnyosan Ottóval szemben. Bánk bán kárpótolja Melindát Otto lemondásáért. Ezért az áldozat kipótló.” [A dráma szövegét úgy közli ez a kiadás, hogy itt az áldozat

és a kipótoló

szavak közé kötőjel került.]

Először is: furcsa, hogy itt Katona „kipótoló” szava e jegyzetben átalakul: kárpótolja

kifejezéssé. Péterfy jegyzetében tehát egyenlőként jelenik meg a „kipótol” a „kárpótol”lal, pedig nem egészen így van, mert az előbbi szó inkább a valami után többletként járó ráadást, pótlékot jelenti, az utóbbin pedig a valami elmaradásából, hiányából bekövetkezett kár pótlását értjük. Másodszor: megjelenik itt az új, megoldandó feladvány, hogy mit jelent az „Ottó lemondásáért” kifejezés? Úgy értendő, hogy Ottó valóban lemond Melinda meghódításáról? Ekkor Melinda elesik egy szerelmi kalandtól, és ezért Bánk kárpótolja. Feltételezhető az – a dráma egészének ismeretében –, hogy Katona drámájának Bánkja, miután megtudja Ottó udvarlásának sikertelenségét, örömében egyszerűen valamivel „kárpótolja” Melindát? Egyáltalán: van a drámában legkisebb jele annak, hogy Melinda beleegyezik Ottó közeledésébe, sőt egyenesen számít a vele való szerelmeskedésre, s áldozatnak tartja, ha az elmarad? És netán még emiatt valami kárpótlásra is számít? Ha ennek valami alapja lenne női mivolta legmélyén, mondaná ezeket udvarlója szemébe: „Sajnállak. – Szerelmem által egy lehet / csak boldog, és szerencsés – az pedig / Bánk.” Majd később, amikor Ottó térdre veti magát, akkor a kezét megkérő Bánkot idézi: „Ő mondta ezt, Ámító! És bizon /