Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
121 Tiborc festi a maga és osztálya ínségét, melyet rájok a királyné kegyencei hoztak, Bánk – folyvást saját gondolatján tépődve – hallja a panaszt is; lelkébe szívja mintegy öntudatlanul s táplálja vele a véres bosszút. Csak ezt találom kissé inkább vígjátékba, mint ily magas pathoszhoz illő helynek: TIBORC: Oh, mint örültem, hogy szabad levék! BÁNK: Miként örültem én bilincseimnek. Nagyon is öntudatos játék ez ellentéttel, a francia klasszikus drámák s a régi verses vígjátékok dialógusa ez; Bánk helyzetéhez éppen nem illik. Mintha Helenát s Hermiát hallanók a Szentivánéji álom -ban:” [Arany itt idézi az angol mű megfelelő két sorát.] Nem véletlen, hogy ez eszébe jut Aranynak, ugyanis egyik levelében arról ír Szász Károlynak, hogy belefogott e vígjáték fordításába, de nehézkesen halad, mert az angol szöveg rímes. (Máshol arra panaszkodik, hogy az angol nyelv rövid szavait nagyon nehéz a mi általában hosszabb szavainkkal visszaadni a fordításokban. Ő ugyanis a szöveghű és a formahű fordítási módot egyaránt szeme előtt tartja. ) Tudjuk, hogy a Szentivánéji álom fordítását (többek mellett) sikeresen befejezte, úgyhogy ismerjük annak a két mondatnak a magyar megfelelőjét, amelyre gondolt, amikor kifogásolta Katona szövegében a szójátékos fogalmazást. Shakespeare-nél ez a két leány ugyanarról a férfiról beszél ilyen játékos ellentétekkel Arany fordításában: HERMIA: Utánam jár, ha mégúgy megvetem. HELÉNA: S engem kerül, ha mégúgy szeretem! Lehetséges, hogy Aranyt a Bánk bán fenti részletére vonatkozó bíráló véleményében az is befolyásolhatta, hogy az éppen fordítandó angol szövegben e két szereplő a műnek ebben az első jelenetében nem egy, hanem túl sok hasonló szójátékszerű mondatot elsóhajt, s ezekkel alaposan meggyűlt a baja, míg mindet átültette nyelvünkre. Az meg szinte biztos, hogy a magyar nézőközönség Bánk és Tiborc párbeszéde közben az idézett két mondatot nagyon is komolynak, fontosnak és kifejezőnek találja, nem érez semmiféle humoros felhangot. * Katona drámájának egyik legvitatottabb kifejezése Biberachnak egy bizonyos mondata a Prológus 41. sorában. Előzőleg a „lézengő Ritter” a Melinda kegyeiért áhítozó Ottót ezzel a szólással figyelmezteti: „Bánk hitvesétől meglesz a kosár”, vagyis kosarat kap, udvarlását Melinda vissza fogja utasítani. Ottó erre ehhez az olcsó trükkhöz akar folyamodni: „Akkor Melindáról látszólag lemondok; és Színlett feláldozásom annyival Jobban kötöz szívéhez... Melinda is csak asszony”. Ekkor hangzanak el Biberach e szavai: „De Bánk – az áldozat’ kipótoló –?” (Katona régies írásmódja szerint az áldozat szó végén a hiányjel erre mutat: „áldozatot kipótoló”. Ezt a jelet a kiadások egy része egyszerűen elhagyja, más része kötőjelként hozza, ami önkényes változtatás, és bár semmiségnek tűnhet – a nagyobb szöveghibák mellett –, nem kizárható, hogy esetleg félrevezető is lehet, talán szerepe is van a későbbi értelmezésekben.)
