Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Beke József: Arany János és a Bánk bán
118 rohan e percben a csábítóra, – nincs annyira magánál, hogy azt tehesse; előbb össze kell szednie magát. Bánk „visszaszédeleg” hát a kis ajtón; el azonban nem megy. Elmennie: lélektani képtelenség lenne. [...] Ottó szerelemvallását: talán nem is hallotta; vagy ha igen, várja Melinda feleletét. Hisz mi van inkább érdekében, mint megtudni, vajon Melinda igazán hűtlen-é. A hölgy válasza: „Bánk, emlékezem szavadra..., s ami erre következik, megnyugtató Bánkra nézve.” * Arany a dráma szövegéhez fűzött jegyzeteit számozással látja el. A szöveg valamely szavánál lévő szám a lap alján ismétlődik, ott található a költő oda tartozó megjegyzése. A jegyzetek számozása az elsőtől az utolsóig, a 462.-ig folyamatos. Az 1-es számú a dráma legelső szavát, a régies: „ELŐ-VERSENGÉS” kifejezést magyarázza: „Prológ”. Arany itt rögtön segíti az olvasót azzal is, hogy odaírja: „Történik ugyanaz nap, mint az I. felvonás. Vö. (= Vesd össze) a 4., 6., és 8. sz. jegyzettel jelölt helyeket.” Majd a 8. jegyzet visszautal az elsőre: „Történik ugyanott, hol a prológ és ugyanaznap.” A legutolsó jegyzet érdekessége, hogy nem is szövegre, hanem mozdulatra, látványra vonatkozik: ugyanis ott Katona utasítása szerint Endre király Gertrudis koporsójához „fel akar sietni... de eleibe akadván a lépcsőkön álló gyermekei, azokhoz, általölelve letérdepel”. Arany jegyzete a jelenet eszmei értelmére vonatkozik: „Engesztelés.” Például a dráma szövegében ennek a kérdésnek az ŐK szavánál van a 30-as szám: „S ugyan továbbra láttak ők,30 / Mint a szerelmes?” A 30-as jegyzet lent a lap alján ennyi: „T. i. [= tudniillik] Petur és társai.” Ezek a megjegyzések az olvasót eligazítják, esetleg figyelmeztetik olyan összefüggésre, ami az ezt megelőző vagy később előforduló szövegrésszel együtt világosodhat meg. Olyan jegyzet is van, amely kérdés, például Aranynak ez a kérdése igazában a szerzőhöz szól: „E két sor rímel. Szándékosan-e?” [Hiszen a dráma időmértékes verselésű, rímtelen.] Olyan is akad, amelyik igazából bírálat: e mondat utolsó szavánál 13-as szám van: „Ember, belőled a rossz lélek ordít13”. Lent a 13-as számnál ez olvasható: „Nem túl heves?” Látunk olyan példát is, amelyben eltér Katona és Arany véleménye a színi utasításban, ugyanis a drámaszövegben ez áll: „magát mellénél rázza”. Itt Arany jegyzete: „Túlzás”. A 177. számú jegyzet Katona elmaradt színi utasításának pótlására szolgál. Ugyanis Bíberach Bánkhoz szóló szavai folyamatában egyszer csak megjelenik az „Ispán uram” megszólítás, ekkor Arany figyelmezteti az olvasót jegyzetével, hogy innen kezdve nem Bánkhoz, hanem a mellette álló „Peturhoz szól”. Olyan jegyzet is van, amely tulajdonképpen Katona nyelvtani botlásának helyesbítése, mert a drámaszövegben ez áll: „Fülöp király ölettetése végett54”; lent a jegyzetben pedig: „54miatt”. Igaza van Aranynak, mert a „végett” célra vonatkozik, a mondatban az okra utaló „miatt” névutó volna helyes. De Katona mentségére szolgálhat esetleg egyrészt az, hogy a nézők többsége ezt a grammatikai vétséget aligha veszi észre; másrészt az, hogy ez a szó: „végett” a drámát általában jellemző jambikus lejtés tekintetében jól a helyén van, ám az Arany javasolta „miatt” megzavarná a sor időmértékes lejtését. * Katona művében természetesen benne maradt véglegesen az említett „végett” kifejezés, hiszen Arany változtatási javaslata több évtizedet késett. Eljátszhatunk a gondolattal, mi lett volna az eredménye annak, ha a két alkotó egy korban él, s Arany úgy tudott volna együttműködni Katonával, beleszólni a dráma végső formájába, ahogyan történt ez Az ember tragédiája esetében Madáchcsal. De ez csak játék az idővel és a gondolattal. De az nem játék, hanem valóság, ami megtörtént Katona drámája szövegének némely szavaival: az idők folyamán az újabb kiadásokban csak úgy egyszerűen megváltoztak. Arany verskiadásaiban is bőven vannak eltérések, a Bánk bán kiadásait sem kímélte a