Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról XI.
99 Nov. 5. (szerda) István elutazott Luccába. Egy rajzfilmfesztiválra mentünk Salusinszky Mikivel, Czakó Ferivel, aztán átugrottunk Pisába, sőt Elba szigetére is. Olvasmányok: Farkas Gyula: A fiatal Magyarország kora, Domahidy László: Az osztrák vádlott, Dobai Péter: Vadon. Nov. 18. (kedd) Marci névnapjára verset írtam, küldtem – választ máig nem kaptam rá. Olvasmány: Dobai Péter: Csontmolnárok. Nov. 29. (szombat) A Katona József Társaság tisztújítása elmaradt. Félek, hogy így a nyakamon marad az elnökség... 25–26-án Kereszturynál voltam. Lebeszélt arról, hogy magnetofont vigyek, utólag nem csodálom. Nagy-nagy elkalandozásokkal beszélt, nem a kérdéseimre felelt. Lesz gondom, amíg a jegyzeteimből ki tudok hozni valami épkézláb interjút. Egyébként nagyon kedves volt, új feleségének, Marának úgy jellemzett, azok közül való vagyok, akiknek nem kellett magukat szembeköpniük. Szerdán ebédre is meghívtak. A Keresztury Dezsővel készített interjút a Forrás közölte Szabadon szolgál a szellem címmel 1987 augusztusában. Dec. 12. (péntek) Tegnap Fischernél voltam a Katona József Társaság ügyében. Nem kérdezte, miért nem vállalom az elnökséget. Megerősödött bennem a gyanú, örülnek, hogy lemondtam. Elfogadta azt a javaslatomat is, hogy Buda Ferit jelöljék irodalmi alelnöknek. Hangsúlyozta, hogy Budával nincs semmi baj, az 50. születésnapjára tervezett könyvet sem miatta, hanem Lezsák miatt tiltották le. (Ő írta az esszét Budáról.) Tegnap az Irodalomtörténeti Társaság ünnepi (Toldy Ferencdíjat osztó) ülésére kellett volna mennem, 20-án a Berzsenyi Társaság közgyűlésére, de nem mentem, illetve nem megyek. Hmm. Szabadulni akar a Katona József Társaság elnökségétől, de rosszulesik neki, hogy elfogadják a lemondását. A csak zárójelben említett Toldy Ferencdíj első kitüntetettje volt (1981-ben), nyilván örömmel fogadnák, ha odamenne, ahogy a Berzsenyi Társaság is szívesen venné, hisz ’76-os monográfiája óta Berzsenyi-szakértőnek számít, de onnan is távol marad. Mit mondjak, nem könnyű kiigazodni rajta. Anyu is így mondta: egyre kiszámíthatatlanabb, sértődékenyebb. Olvasmány: Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal. 1987. jan. 13. (kedd) Tegnap délután Borzák Tibor volt itt, a Petőfi Népében akar rólam írni, elvitt néhány fényképet, ő is fényképezett. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki abból, amit elmondtam. Nemrég én is megismerkedtem Borzákkal. Elküldte az apuról írt több mint három évtizedes interjút (Az irodalom rabja , Petőfi Népe , 1987. január 24.), s velem is csinált egyet a Szabad Földben, ahol most dolgozik. A velem készített cikk előzménye, hogy olvasta egy Rév Júlia nevű hölgy írásait a Hitel ben, elhitte a benne foglalt fiktív „dokumentumokat”, és megpróbálta utolérni a szerzőt. Rév Júliáról a Hitel ben is csak annyit tudtak, hogy mivel én protezsáltam be, rajtam keresztül lehet kapcsolatba lépni vele. Tibor átrágta magát új regényemen, a Páternoszteren is, s kiderítette, hogy vagy eléggé el nem ítélhető módon plagizálom Rév Júliát – vagy azonos vagyok vele. Nem kis megtiszteltetés Borzák „felfedezettjei” közé kerülni, hiszen ő volt, aki Petőfi Sándort is megtalálta Barguzinban, és izgalmas könyvben dokumentálta a felfedezést. Olvasmány: Maksimov: Die sieben Tage der Schöpfung. Jan. 18. (vas.) 14-én Fischernél voltam, új: ő lesz az ügyv. alelnök (Romány kívánsága), Tapasztónét akarja irodalmi alelnöknek, Füzit titkárnak; kértem, ezt a kettőt cserélje meg. Buda alelnöksége szóba sem került, vagy persona non grata? Az írószövetség körül nem csitulnak a hullámok, a legutóbbi ÉS-ben Fekete Sándor hosszasan indokolja, miért lépett ki... Szekér szerint azért kellett nyilatkoznia, mert az olasz KP most jelentette meg 56 utáni írásait, ami miatt elítélték. (...) A hét szenzációja a hideg, a havazás volt, ami napokra megbénította az országot.
