Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról XI.
100 A Tiszatáj t Nagy Gazsi A fiú naplójából című versének közlése miatt tiltották, sőt zúzták be, állítólag maga Kádár kezdeményezte, mert a versben szereplő „júdásfa” kifejezést (ahogy 83-ban azt, hogy a gyilkosokat néven kell nevezNI) magára vette. A Tiszatáj elleni támadás hamarosan az irodalom elleni fellépéssé szélesedett. A Magyar Írók Szövetségének 1986. végi kongresszusa azonban nem a hatalom elvárása szerint zajlott (Gazsi is bekerült a választmányba), ezért a párthű irodalmárok egy része (kevesebb mint 5 százaléka) kilépett. Az ő elhatározásukat próbálta magyarázni Fekete Sándor (ÉS , 1987. jan. 16.). Akkoriban napi kapcsolatban voltam Gazsival, 85-ös lakiteleki kiállításomat ő nyitotta meg, a 86-os focivébé meccseit együtt néztük (a rémes szovjet–magyart náluk), a Bethlen Gábor-díj okleveleit velem rajzoltatta, és persze az írószövetségi felszólalásáról is beszámolt: „Úgy illenék, hogy a céltábla ne lőjön vissza...” Olvasmány: Izsák József: Illyés Gyula. Jan. 26. (hétfő) Két halál: Pándi és Dénes Zsófia. Zsuka halála várható volt, egy héttel 102. születésnapja után, Pándié sem ért váratlanul. Nagy Miklós 8-án írta, hogy súlyos agyvérzéssel vitték kórházba. Talán neki jobb így, mint élni tovább élettelenül, mint szegény Kiss Ferinek már több mint egy éve... Olvasmány: Fejes Endre: Gondolta a fene. Febr. 7. (szombat) Tegnap voltam Zsuka temetésén. Katolikus szertartás volt, így kívánta, utolsó hónapjaiban nem nélkülözhette a vallás vigaszát... Szepi Zsukáról készített utolsó rajzának fotómásolatával ajándékozott meg mindenkit. (...) Itt volt délelőtt Szoboszlay. A Katona József Társaság művészeti alelnökének jelölték, érdeklődni jött, kinek és miért fontos, hogy alelnök legyen. Eddig tag sem volt. Febr. 16. (hétfő) 10-én a színház bábstúdiójának Kovács Géza nevű titkára volt itt. Esztétikai előadásokra akarnak fölkérni bábszínészképző tanfolyamon. Pénteken nyílt Istvánék (Ducki, Pinczehelyi, Pócs) plakátkiállítása a Galériában, pénteken, szombaton itthon volt István. Nem tudom, hogy tartott-e végül bábesztétikai előadásokat apám, Kovács Gézát viszont én is megismertem, igaz, sok évvel később. 2003-ban Dórával együtt dolgoztak a Nemzeti Színházban Weöres Sándor Holdbeli csónakosán, ahol Dóra látványtervező és animátor volt, Géza pedig Valló Péter rendező mellett a bábszínészeket instruálta. A Kecskeméti Galériában rendezett tárlat a D.O.P.P.-csoport első kiállítása lehetett. 1984-ben, egy Újvidéken, Baráth Ferenc által szervezett közös kiállítás után, Feriék lakásában határoztuk el, hogy összeállunk. Több közös kiállításunk volt Magyarországon és külföldön. A csoport és a hozzá csatlakozó plakáttervező barátok alapították meg 2004-ben a Magyar Plakát Társaságot. Olvasmányok: Pascal: Gondolatok a keresztény vallásról, Kulin Ferenc: Közelítések a reformkorhoz. Komoróczy Géza: Sumer és magyar. Márc. 27. (péntek) Egyre többet foglalkoznak az AIDS-szel... Hányféle mód is áll már készen az emberiség kipusztítására? Nukleáris háború, atomerőművek véletlen katasztrófája (Csernobil), természetpusztító környezetszennyezés, terrorizmus (a terroristák atomfegyverhez is juthatnak), túlnépesedés a szegény, népességcsökkenés a gazdag országokban, a kábítószerek terjedése. Mindezt az utolsó néhány évtized hozta. S mi lesz az újabb fenyegetés, amiről csak holnap vagy holnapután veszünk tudomást? Mindezekhez a lélek, az érzelemvilág, az élet teljes elsivárosodása. Mi vár az unokáinkra? A választ nem tudom, de idejegyzem – illő örömmel, de azért apám aggodalmát is értve – hogy miközben ezt a fejezetet írom, megszületett második dédunokája, Vilma (Andi húgom lányának, Imolának első gyermeke, 2021. július 14-én, egy nappal apu 96. születésnapja után) és a harmadik is Lilla Borbála (Anna lányom második lánya, július 29-én). Olvasmány: Nikosz Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia, Cs. Szabó László Shakespeare-esszéi.
