Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Karikó Katalin: A nehézségekről (A Géczi Jánossal folytatott beszélgetéssorozatból)

82 be, mit mértünk és mit tapasztaltunk, s mindenhez hiperhivatkozásokat illesz­tettünk. Valamennyi korábbi és friss eredményünk megvolt, s mindazoknak az összegzése is. Ha azt kérdezte Ugur, hogy injektáltunk-e ezt vagy azt, így vagy úgy, miként formulázva, mértünk-e hat órával később interferont, szinte mindig voltak a régi kísérletek alapján értékelhető válaszaim. Több száz kísérletről van szó, csak a filterre mentem, és egyből kiszelektáltam az Excelen, hogy két kísérlet volt, ahol a hat óra utáni mérés, meg az interferon, meg a nem tudom még mi, bent volt stb., stb. Szóval bőven voltak eredményeink. Ugyan a németek rendsze­retők, de nagyon odafigyelnek azokra is, akik ebben velük összemérhetők. Sokan vannak, akik ilyen helyzetben megismétlik ugyanazt a kísérletet, mert nem emlé­keznek, hogy elvégezték-e már. Vagy arra, hogy valaki máshol megcsinálta. És ha az egykori labor már nem működik, az eredmények gyakran eltűnnek. Nos, a rendszerem létezett, benne egy évtized összes kísérlete, valamennyi állatkísérle­te. Ez a nyilvántartási eljárás sokat segített. És persze nagy rutinom van a kudarcok elviselésében. Maradj lelkes akkor is, ha kudarc ér, de lelkes tudjál maradni a siker után is. A kudarc után is tudd, hogyan kell tenned a dolgokat, nem csökkenő lelkesedéssel. A kudarc korrigálására sokféle lehetőség nyílik, nem könnyű a legcélraveze­tőbb kiválasztása. Sokan kérdezik újabban, hogy az SZBK-ból való távozás után hívtak-e vissza Magyarországra. Nem oly régen mondták – először azóta, hogy eljöttem –, találnának számomra állást. De én érzékelem a 66 évemet, s én sem leszek fiatalabb. Aztán ahhoz is sokféle kommentárt fűznek, hogy ezt mondtam: „Talán sosem derült volna ki, mire vagyok képes igazán, ha nem költözöm el Magyarországról”. Én ezzel kapcsolatban úgy érzem, hogy a hamuban sült pogá­csás mesének igazsága van. A pogácsa csak addig elég, amíg elérsz a következő faluba. Ott aztán nagyon elő kell szedned minden tudásodat, hogy túl tudd élni a következő napot. És ez egy folyamat. Én Magyarországon nem voltam ilyen szorgalmas, mint most. Hogy miért lettem az? Hát azért, mert rögvest dolgoz­nom kellett, arra sem volt pénzünk, hogy visszainduljunk Európába. A külső nyomás kényszerítő erejű. Aki látta a Whiplash című Oscar-díjas filmben, hogy dobolgatsz, dobolgatsz, középszerűen, de amikor rajtad van egy hallatlan nagy nyomás, megtudhatod, hogyan alakul ki, hogy az ember csak úgy, a maga szán­dékából hajtva, miként lesz izgatott, hogy hogyan is jön a szenvedély létre. De mindenesetre lehet, hogy vannak emberek, akik valahonnan máshonnan érkez­nek, és nagy nehezen bejutnak éppen Magyarországra, akiket ez a folyamat tesz olyanná, hogy ott majd kibontakoznak. Itt, a laboratóriumban, amikor megérkeztem, sokkal kevesebb lehetőségem volt, mint az SZBK-ban. Itt egykor a csótányok ellen harcoltam, mert örökké bele­másztak a pufferbe, a Temple Egyetem felszereltsége is hagyott maga után kíván­nivalót. A University of Pennsylvanián sok előadás volt, azok nagyon-nagyon sokat segítettek, bár az ilyesmikhez ma már időkímélőbben is hozzá lehet férni, hiszen online mindent meg lehet hallgatni. A kollegámmal, Ludvig Jancsival, akivel együtt dolgoztunk Szegeden, nem olyan rég beszélgettünk arról, hogy meg tudtuk volna ezt otthon is csinálni? És akkor mondtam: Otthon ugyan mit csináltunk? Amikor egymással beszél-

Next

/
Thumbnails
Contents