Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Milbacher Róbert: A hitehagyott
70 tulajdonát, irigy volt-e bárkire is, és legvégül megkérdezte tőle, hogy paráználkodott-e, amire persze elpirult, mert valójában még a kérdést sem nagyon értette. Hiszen hogyan is paráználkodott volna, ha éppen a házasságára készülve tagadja meg hitét, és válik a katolikus egyház alázatos szolgálóleányává. A pap türelmetlen volt, vagy tényleg kevesellte a pénzt, de az is meglehet, hogy valójában csak ennyi időbe telik az egész, nem tudni. Mindenesetre az áttérési ceremónia nem tartott fél óránál tovább, amibe még az áttérést igazoló irat kitöltése is belefért. Amikor kilépett a templom homályából a tűző napfényre, azt hitte, rászakad az ég, és minden összeomlik körülötte. Az emberek a piacon, amelyen újra keresztül kellett mennie, majd ujjal mutogatnak rá, a hitehagyottra, aki a lelki üdvét is feláldozta egy férfi kedvéért. Aztán nem történt semmi. Igazából azt volt a legnehezebb feldolgoznia, hogy semmi sem változott. Akkor érezte meg először, hogy nincsen se súlya, se értelme semminek sem. Otthon az anyja átölelte, az apja megsimogatta a haját, kissé szomorú lemondó mosollyal véve tudomásul, hogy tényleg megtette. Aztán minden folyt tovább a maga kerékvágásában. Csak az öregapja nem volt hajlandó szóba állni vele sokáig, talán egészen az első gyereke születéséig. Makacs hallgatása volt az egyetlen jele annak, hogy valami mégiscsak végzetesen megváltozott, és egyszer s mindenkorra visszavonhatatlanná vált, hiába próbálja elhitetni magával az ellenkezőjét.
