Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Villányi László: Tükör; Honleány utca (versek)
47 Honleány utca Ha megkérdezték, mi szeretnék lenni, rávágtam: János Vitéz, a szomszéd bácsi készített csákót, a kölcsönzőből lett mentém, édesanyám a hosszú fehér alsót pirosra festette, büszkén tűrtem csizmámba, lefényképeztek a jelmezbál után, kivont karddal vágtatok a hintalovon, akkor még nem honleányként azonosítottam Iluskát, csak szépségébe és hűségébe voltam szerelmes, az utóbbit ígérhette beregszászi nagyapámnak az odaadó ápolónő, itt, a közelben, a hadikórházban, erős kezét szorongatva kérlelte, vegye feleségül, s rábeszélte az orvost, ne amputálják jóképű nagyapám Isonzónál megsebesült lábát, a szépség hiányozhatott a honleányból, de akár róla is elnevezhették volna a Lomb utcára merőleges Honleány utcát, rajta keresztül érkeztem első randevúnkra, a sorompónál várt, aki még nem sejthette, rövidesen hitvesem lesz, csak bennem fordult át a jelen idő, olyan bizalommal bicikliztünk egymás mellett, akárha eljövendő otthonunk felé.
