Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna (Szilánkok egy életrajzból)
48 Tóth Erzsébet Én lettem volna – szilánkok egy életrajzból – „A tehetséged Isten ajándéka. Hogy mit kezdesz vele, az a te ajándékod Istennek.” Vége a lustaság korának! Anyám azután, hogy a cicaidőmet (délutáni szunyókálásomat) elvette tőlem, most a kényelmes reggeli készülődésemet is lehetetlenné tette. Miután csak akkor hagyhatom itthon, ha alszik, és ez reggelente tíz óráig sejthető, addig minden kinti tevékenységemet, vásárlás, posta, gyógyszertár el kell intéznem, különben felveri a lépcsőházat. Ez csak vicc volt, semmi nem hallatszik ki, de legutóbb is fél tizenegy körül arra jöttem haza, hogy az ágyán ülve elkeseredetten Klárit hívogatja. Na, ez még belefér, megszoktam már, a Klárira is hallgatok. Szóval, vírus ide-oda, márciusi hidegben nekem hét körül el kell indulnom reggeli körutamra. Ez az egészségemnek is jót tesz állítólag. Mire őt ellátom, és elvégzek mindent, már dél körül van. Utána írhatok, illetve másolhatok. Most egy 1974 körül írott levelemet másolom ide, Klárinak küldtem, a szakdolgozatommal voltam elfoglalva, míg ő nyaralt valahol. Szeretett Klárikám! Egész hétvégén nagyon nyomorultul éreztem magam. Már jobb, mert hétfő van, itt ülök az irodában, és várom, hogy felhívjon (kései bejegyzés: Csoóri Sándor). Azért ez sem egy leányálom, elhiheted. Persze, nem kell ezt neked magyarázni, tudod úgy is. Közben dolgozom. Ezt megnyugtatásul írom neked, mert biztos azt gondolod /mert tele vagy jóindulattal/ hogy ejnye, ejnye, azért mégiscsak dolgozni mentél oda. Igazad van. Az éjjel azt álmodtam sok hülyeség mellett, hogy azt mondta: szeretné elolvasni a szakdolgozatomat, erre fölébredtem. El is határoztam, hogy képességeimhez mérten nagyon jól megcsinálom. Azért nem volt hülye az a Freud. Persze, nemigen tudok aludni, „ide gyűlnek szemhéjam alá, akiket szeretek, nem hagynak elaludni”. Enni se tudok. Nem rossz dolog ez, minthogy hiú vagyok, de csak tudat alatt fogyókúrázom. Ezt úgy értem, hogy nem eszem, de nem vallom be a fogyókúrát, hanem nyöszörgök, hogy nincs étvágyam. Voltam kozmetikusnál. Nagyon jó humor volt, amikor Ági kérdezte, hogy hol a Freud könyv, te azt mondtad: a tudat alatt. Sokat gondolok az üdülőre. Jó volt ott lenni. Azt hiszem, megbolondultam. Be akartam festeni a hajamat barnára. Vettem is egy bemosót. Végül is úgy döntöttem, hagyom, ahogy van. Nehogy még valaki azt higgye, hogy... Pedig nem. Azért tettem le róla, mert egy tincsen előbb kipróbáltam, és erősen vöröses lett. Olyan, mint a feleségéé. Ez a rögeszmém legalábbis. Pedig az jobban hasonlítana az eredeti hajszínemhez. Erről ennyit. Bizonyságul, hogy bolondságokat csinálok. Komolyan mondom,
