Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
40 nata is felnagyítódik, így versbe kerülnek a vers írásának körülményei is. Faludy György, egy másik börtön másik lakója, igaz, ő 1956 előtt volt a recski tábor rabja, mesélte el, s nyilván le is írta, hogy verseinél először az első négy sort írta meg, azt jó néhányszor elmondta magának, s úgy ment tovább, s ezt az eljárást ismételte meg szakaszonként... Buda Ferenc esetében azt gondolom, hogy a sorok véglegessé csiszolása során rögzítette a verseket. Ahogy írta: „S mert mód egyébre nincs nem is lehet / az agykéregbe vésem versemet” ( Korommezőkön ). A versekben sokszor jelenik meg a tájra, a határra vonatkoztatott, a smasszerek ruhájától származó szürke szín: szürkéllő határ , földszín-szürke hadak , hamuszínű hajnalok . Maguk az őrök is állandó szereplői ezeknek a verseknek. Buda ítéletet mond róluk (de jaj e szolgaszülő kornak, / jaj azoknak akik tipornak / mert rájuk omlik a homok) . Történelmi szerepükkel kapcsolatban semmi kétsége nincsen: ... páros csizma koppan és géppisztolycső fémlik – új testben, új alakban az emberek a régik. Orcájuk ismerős színű, s kámzsa, kereszt, kakastoll, csillag vagy iker S betű egyként hallgatást parancsol. (Tört karó) Hasonló részletességgel találhatunk példákat a versekben megjelenő lélekállapottal kapcsolatosan. Megjelenik a büntetettségérzet („akár egy tolvajt, számon tartanak”); a tépelődés, melyet a szerelem old fel, a hetyke – József Attila-i előzmé nyekből származó – magabiztosság, a korai felnőttség önfegyelmezése, s a tűrni kell parancsa. Ez mind a kiszolgáltatottság-érzetből származik, s a lefokozott emberi létről tanúskodik, arról a helyzetről, amelyről elmondható: „Semmim sin csen, mégis csak veszthetek.” Ezzel kapcsolatosan számos költői képet idézhetnék, itt jelzésszerűen csak párra utalok: „Vagyunk verebek, árvák, erőtlenek” írja az egyik versben, míg a másikban így szól: „Itt állsz ím, egymagad / sorsodba burkolódva.” Az akkori versek önálló, nagy tömbje a tíz cím nélküli tizennégy soros versből álló, ugyancsak cím nélküli epikus ciklus, később ez a Falak könyve címet kapta. A ciklus darabjai a letartóztatás, a nyilvántartásba vételhez szükséges fényképezés történetét mondja el, a cikluson a kinti világba való vágyakozás és a falak közé szorítottság érzete uralkodik. „Tűrnöm kell, hogy arcomat megüssék” – olvas suk. A ciklusban emlékezetesen gazdag lírai betéteket találunk: Az ember olykor úgy tud vágyakozni, hogy égetőbben már nem is lehet. Minden csak bánatát képes fokozni, s fájó filmszalag lesz a képzelet. Emlékezéssel szívig megrakodva a kinti gerlebúgást hallgatom.
