Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
34 saját érdekünkben is. A nyegleségtől eltekintve, ahogy ezt tudomásunkra hozta, akár életünkért aggódó, épségünket féltő őrangyali figyelmeztetésnek is lehetett volna venni. De nemigen lehetett. Egyrészt már látótávolságban voltak szálláshelyünk épületei, és a vak is láthatta, hogy oda tartunk. Ott pedig csak nem fognak fenéken durrantani az állatok vérére szomjazó puskás potentátok. Másrészt a közlés stílusából kiérződött, hogy itt most egy bennfentességnek, és ezért fontosságának hatalmasan tudatában lévő, magát területen belül érző akárki igyekszik tudtunkra adni, mily mély és áthidalhatatlan szakadék tátong az emberiség flintával felszerelkezett urai meg a magunkfajta, gyilkoló szerszámokkal nem rendelkező páriái között. Hogy úgy mondjam, emberi méltóságunkon esett egy kis csorba, csorbácska. Ez Buda Feri bácsira pillantva tudatosult bennem igazán. Ritkán láttam embert ilyen gyorsan és ennyire indulatba jönni. Szó sem volt már derűről, hintaszékről. Így képzeli az ember a felingerelt Fennvalót, amint épp özönvizet készül zúdítani a bűnös világra. Nem tudom, volt-e puskája a terepjáróban a vaddisznónak, de komolyan aggódtam az épségéért.” II. 1956 forradalma a magyar történelem egyik legösszetettebb jelensége. Az események más-más formában, mondhatjuk azt is, hogy más-más ritmusban történtek meg az egyes meghatározó jelentőségű városokban, de mégis azonos irányba haladtak. Mindez a történések spontaneitását jelzi, s talán azt is, hogy a lokalitásnak akkor nagyobb volt az ereje, mint ma. Az információk terjedésének sebességét a mai helyzettel nem lehet összehasonlítani, ezért volt jelentősége például annak, hogy ki uralja a rádiót. A debreceni történéseket Filep Tibor foglalta össze, leírásában megfigyelhetjük az országos és a helyi történések párhuzamosságát, ugyanakkor a „helyi sajátosságokat” is érzékelhetjük: „Noha az 1956-os magyar forradalom történetével foglalkozó, eddig megjelent munkákban nincs is rá utalás, tény, hogy az első forradalmi megmozdulások Debrecenben voltak. Ugyanis az egyetemisták tüntetése már október 23-án, 11 órakor megkezdődött, és az MDP vezetői már a déli órákban hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok követelései még délután nyilvánosságot kapjanak a Párt lapjának, a Néplap nak a különkiadásában. A kora esti órákban a Kossuth utcán megszólaltak a fegyverek, hamarabb tüzelt a tömegre az ÁVH, mint a fővárosban. Igaz, hogy Debrecenben sem 23-án, sem a későbbi napokban nem volt fegyveres felkelés, ennek ellenére a forradalom október 15-éről 26-ára virradó éjjel győztesnek tekintette magát: létrejött a megegyezés az MDP megyei és városi vezetői, valamint az egyetemisták, a munkások és a katonák küldöttei között. A helyi hatalom a 26-án megalakuló Szocialista Forradalmi Bizottmány kezébe került. A Néplap október 26-i számában megjelent dokumentum szocialista forradalomnak nevezte a magyarországi eseményeket. (...) A honvédelmi alakulatok október 26-ától a forradalmi bizottmány rendelkezéseinek, parancsainak tettek eleget. A városban rend és nyugalom volt, amikor november 4-én hajnalban a Vörös Hadsereg egységei – amelyek már november 3-án reggel körülzárták Debrecent – megindultak a belváros felé. Körülzárták a Pavilon, a Gábor Áron, a Kossuth laktanyát és
