Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
32 valamiféle transzcendencia volna emögött, noha biztos vagyok benne, hogy a Legfőbb Hatalom, akiben én hiszek, nekem is szánt egy szerepet – következésképpen szánt egy helyet is, egy színteret, ahol a történet, az én történetem lejátszódhat. Tagadhatatlan, hogy az Alföldhöz való elementáris kötődésben óriási szerepe van annak, hogy Debrecenben születtem, ott nőttem fel – azzal együtt, hogy mindig volt elvágyódásom domborultabb tájakra, s hogy az életünk legjava Kecskeméten telt el. (...) Kell mögötte lenni valami korábban keletkezettnek, valami olyannak, ami az én életemet akár korszakokkal megelőzte... S az ember lát maga előtt a térképen egy szép kerek földrajzi egységet, Eurázsiának körülhatárolt területét, olvasott is tél-túl egyet s mást ennek a földrajzi egységnek a geológiájáról, őstörténetéről, történetéről, a legújabbat maga is éli már több mint fél évszázada, s rá kell jönnie végül, minden misztifikálást mellőzve, hogy e szorosok, hágók szabdalta, lánchegység koszorúzta medence, ennek is a középtája, ez az alluviális síkság valaminő esszenciája, kivonata, vagy legalábbis tanulságos mutatványa Eurázsia történetének.” A másik, már gyermekkorban megszerzett, aztán tovább épülő egzisztenciális tapasztalata a szegénységhez kötődik. Szegény emberek gyermekeként született, gyermekkora egyik része a háborús évekre esett, szabadulása után a szó szoros értelmében a semmiből indulva kellett újrakezdenie az életét, dolgozott segédmunkásként, képesítés nélküli tanítóként, házért-fedélért, mindenért meg kellett küzdeniük, miközben nagy családot teremtettek maguk köré. A Roham című versének az egyik vonulata ezekből a tapasztalatokból épül fel: Számlák, kérvények, árcédulák, igénylések, SzTK-beutalók, receptek, orvosok, ebédjegyek, lakbér, gyerekcsipogás, ruha kell nekik! cipő kell neki, kinőtte! hol a pénz! nincs pénz! nincsen békesség! másnak miért van! ma te maradj fenn! ma te kelj fel!! szétrongyolódik a szerelem mint a zászló, elgurulnak Istentől lopott pénzeink, megalkuszunk, és követjük a többieket, irigyelt példaképeinket... (Roham) Ennek a vonulatnak az összefoglalójává A szegénység című vers, s az ezt a verset is magába foglaló szöveg válik majd, ez a Rendkeresés című kötetben jelent meg. A vers zárósorait idézem: Apád szegénysége. Anyádé. Magadé.
