Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)

31

tanulmányait 1956 és az azt követő időszak történései abbahagyatták vele, de büntetése letöltése után szüleihez tért vissza, első gyermekük születése után is hosszú hónapokat töltöttek náluk, s később is, amikor tehette, meglátogatta szüleit. Ahogy írtam, sokszor hallottam tőle, hogy a vonattal egy napra is, azaz csak pár órára „elugrott” hozzájuk – egészen addig, amíg a szülei nem költöztek a közelükbe – Tiszakécskére. A Debrecenre való utalás mindennapos a beszélgetéseink során, ha pedig azt a várost jártuk, erre is többször sor került, akkor a történelem és a családi élet mozzanatai is előkerültek. Valamennyire a debreceni történésekkel méri a világot – máig. A Rendkeresés című könyvben a 2001. június 2-i bejegyzésben megjegyzi: „Június másodika. E napon éltem át 57 évvel ezelőtt szülővárosomban az első bombázást.” Tíz évvel később, történetesen 2011. június 2-án a Világ, világom című könyvének nekünk szóló dedikációjában írta: „Az első debreceni bombázás 67. évfordulóján...” A debreceni világhoz való kapcsolódás így a mindennapi életben való viszonyítások szintjén is megőrződött benne. S nyilvánvalóan más szinteken is. Az Alföld közölte először a verseit, azóta is jelennek meg ott munkái. Bár kiszakították az egyetemi életből, levelező tagozaton mégis ott szerzett diplomát, az egyetemi világ meghatározó képviselőivel pedig szoros kapcsolatban állt és áll.

Ismert a Szülőföld, Debrecen című verse, későbbi, s kevésbé ismert Az a város című verse, ez szöveg szerint is visszautal a Világ, világom című könyvére:

Az a város: világ, világom.

Elvisz oda olykor az álom,

utcáit, zugait bejárom.

Napja-holdja fejem fölött ég,

s talán itt-ott ráismerek még,

ám a hunyorgó régi házak,

ahol éltem apró gyerekként,

dülöngve mind elcsónakáznak,

múltam vizén árnyuk, ha látom.

Lelkük bolyong az égi fákon.

(Az a város)

Mindezzel együtt azt kell mondanom, hogy a gyerekként megismert világ, vagy inkább táj, amely mellé felnőtt korában egy másik táj társult, egzisztenciális mélységben érintette. Számára annak a világnak a színtereként szolgált, amely felé érdeklődése irányult, s amelyen a magyarság történelmének egy szakasza is lejátszódott. Az Alföldhöz kötődő versek kapcsán nagy erővel, ugyanakkor erősen tűnődve mondta a következőket: „Ezekről a versekről sem könnyű beszélni, ahogyan egyik versemről sem beszélek könnyen. Nyilván azért, mert a válasz nehézsége, bonyolultsága miatt íródtak meg a versek, s hát azért is, mert egzaktan, racionálisan nehéz választ adni erre a miértre. Mihelyt konkrét összetevők után nyúlok, elbizonytalanodok. No, nem azért, mintha