Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)

30

Győrffy, Kodály, Horger)-féle Nagy Mű. De hisz nem is lexikonnak készült. Sőt egyik legfőbb erénye épp az, hogy nem lexikon: nem gépiesen ábécésorba szedett címszavak dobozkáiban, hanem a természetes – mondhatni: szerves – összefüggések mentén rakja rendbe és adja közre a magyarságra vonatkozó népismeret legfontosabb tudnivalóit. Így anélkül, hogy szájbarágóan erőltetné, e négy kötet olvastán csakhamar kialakul az emberben az egészet együtt látó szemlélet.” Ehhez tegyük még hozzá, hogy a nyelveket is szemlélte-tanulta, s nemcsak akkor, hanem később is, erre utal a Rendkeresés című kötet bejegyzése évtizedekkel későbbről: „Hirdetnek egy könyvet: A világ nyelvei (szerk. Fodor István, Akadémiai Kiadó, Bp., 1999.). Kb. 6000 nyelv és nyelvváltozat + az írásrendszerek.” A következő mondatban már a kecsua nyelv, az egykori Inka Birodalom nyelvének egy antikváriumban vásárolt spanyol–kecsua szótár segítségével végzett tanulmányozásáról számol be, ezzel egyébként visszautal fiatalkora indiánok iránti érdeklődésére. „Semmi esélyem, hogy valaha is eljussak Dél-Amerika kecsuák lakta tájaira. (Az én lehetőségeimhez képest már Madrid, Barcelona, egyáltalán: az Óceánum innenső partszegélye is messzire van.) Akkor hát mi késztet rá, hogy sorra ízlelgessem ennek a térben távoli, hangzását, szerkezetét tekintve azonban nem is olyan idegenszerű nyelvnek a szavait? Van-e, lesz-e legalább közvetve, áttételesen valamiféle hasznom abból, hogy órákat vesztegetek erre a puhafedelű, kissé már viseltes küllemű könyvre? Semmi észszerű magyarázatom nincs – azonfelül, hogy hajt a kíváncsiság” – mondja. Az 1986-ban közösen tett szovjetunióbeli utunkon, amely Moszkva után elvezetett bennünket Kazahsztánba és Kirgíziába, magam is megfigyelhettem, hogy mennyi időt töltött térképek és szótárak tanulmányozásával. S láthattam azt is, hogy a magabiztos, kemény állításokat megfogalmazó emberben ott rejlenek a kételyek s a legyőzött indulatok. A Világ, világom című önéletrajzi könyv egy, azaz egyetlenegy történet felidézésével lélektani vonásokat is megmutat. Már érettségiző diákok voltak a Fazekas Mihály Gimnáziumban, amikor – nyilvánvalóan tankönyvellátási problémák miatt, ahogy a korabeli hivatalos nyelven mondták volna – arra kérték őket, hogy az orosz tankönyveket és munkafüzeteket gyűjtsék össze, hogy azokat átadhassák az utánuk következőknek. A kényszer hatására történő nyelvtanítás és társadalmi tapasztalatokból fakadó oroszellenesség robbanáshoz vezetett „Ruszki könyvek, szemétre” – kiabálták a diákok. A történtekért Buda Ferenc és egy társa vállalta a felelősséget, osztályfőnökük és az iskola igazgatója pedig elsimította az ügyet.

Írtam már, a Világ, világom című könyv a pontosságra helyezi a hangsúlyt. A családi élet és az őt körülvevő külső világ történéseit Buda másutt nem tapasztalt részletességgel írja le, ha valamire nem emlékezett pontosan, akkor annak utánament, a szüleit is kérdezte a családi életről, akár annak a belső világáról is. Ennek alapján nincs semmi meglepő abban, ha azt mondjuk, hogy fiatalkorának történései, családi, lélektani és társadalmi tapasztalatai meghatározták világlátását, azok erősen hatottak verseire és költői világképére is.

Debrecenhez való kötődése az onnét való elkerülése után is megmaradt. Ismeretes, a középiskola elvégzése után a debreceni egyetemre felvételizett,