Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
29 korai éveiben kialakult nála. Váratlanul ez aligha érheti egyetlen olvasóját sem, ha valakinek mégis meglepetést hoztak a korai évekbeli világát feltáró emlékezések, akkor az azért történhetett meg, mert a feljegyzésekben a más területek iránti érdeklődéséről is beszámol. Az egyik, rá meghatározó erővel ható könyv Alfred Brehm Az állatok világa című tízkötetes munkájának magyar nyelvű kiadása volt még 1904-ből. „Könyvészetileg és szakmailag egyaránt becses ritkaság ma már ez a míves kivitelezésű, vaskos, sötétbarna kötetekből álló jeles sorozat, annak ellenére, hogy a rendszerező elve már megjelenésekor túlhaladott volt, számos adata és megállapítása pedig a korszerű tudomány szemszögéből erősen vitatható” – írta a könyv kapcsán. Még évtizedekkel az első felfedezés után is lelkesen írt a könyvről. Először a fordító, Chernel István munkáját emelte ki: „... kiváló ornitológusunk nem pusztán lefordította német eredetiből Brehm monumentális terjedelmű munkáját, hanem a szó legszebb és legjobb értelmében magyarította is; azaz ahol arra lehetőség kínálkozott, hazai viszonyokra alkalmazta, hazai vonatkozású példákkal, régi és (akkor) új magyar forrásmunkákból átvett hosszabb-rövidebb idézetekkel, magyar tudósokra, utazókra és vadászokra való hivatkozásokkal egészítette ki, megtartván persze a német eredetiben leírottakat is.” Ezt követően a hatalmas munka fejezeteit sorolta fel, ebben itt és most nem követjük, viszont feltesszük a kérdést, csoda-e, ha Juhász Béla, Buda első, Füvek példája című kötetének értő kritikusa a költő panteista ihletésű termé szetszemléletéről és biologizáló képalkató módszeréről ír majd? A másik, számára meghatározó jelentőséggel bíró munka Baktay Ervin Indiakönyve volt. „Műfajilag nem épp egyszerű meghatározni ezt a könyvet – írta a könyvről. – Út- és tájleírások, történelmi visszatekintések, művelődéstörténeti és vallásfilozófiai fejtegetések váltakoznak benne néprajzi, nyelvi sajátosságok leírásával, máig frissen ható riportokkal. Utóbb a függetlenség kikiáltásával egy időben háromfelé hasított India akkor még gyarmati-félgyarmati állapotában is egy volt, ám nyelvileg, etnikailag és vallásilag még tarkább képet mutatott, mint a mai India, Pakisztán, Banglades és Sri Lanka külön-külön, Baktay Ervin pedig jó érzékkel s biztos kézzel választotta ki a legjellemzőbb részleteket a sokszínűségből.” A könyv lehetőséget teremtett számára, hogy megismerjen egy másik, az övétől különböző világot, tűnődjön az ott lakók által használt nyelveken, szokásaikon – s tanulmányozza a térképet, azaz megtette azt, amit később a középázsiai útjaira készülve és más alkalmakkor tett meg. A különböző albumok mellett, merthogy a képzőművészet is foglalkoztatta, A magyarság néprajza című munka négy kötete gyakarolt rá meghatározó erejű hatást. A velük egy portán lakó Vass családnál fedezte fel ezt a négy kötetet, kölcsönkérte a köteteket, és tizenhárom évesen hónapokon keresztül tanulmányozta. Ahogy mondja, számára alapmű volt, annak tekintette: „... mindaz, amit népismeret terén több-kevesebb (...) rendszerességgel sikerült összeszedegetnem s – kizárólag a magam számára – valaminő rendszerbe foglalnom öt-hat évtized alatt, erre a kezdeti alapra épült-rakódott. Az újabb kutatások nyomán született munkákat, összefoglaló jellegű kiadványokat – pl. a Néprajzi Lexikon részletekben gazdag köteteit – természetesen nem helyettesítheti a Bátky–Visky-(s hogy a többi szerző úgyszintén megemlíttessék:
