Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
25 kiment családtagokról, s arról, hogy mikor küldtek haza utoljára pénzt, s hogy mikor írtak utoljára levelet. Az apa négy elemit járt ki, később esti tagozaton végezte el a nyolc általánost. Az anya két elemi osztályt végezhetett el – mindezek mellett szegények voltak, erősen szegények. A gyermek Buda Ferenc első évei pincelakásokban teltek, legtovább a Vágóhíd utca 1. szám alatt, a házban a városi Első Szociális Ügyosztály székelt. „Apám, mint hivatalsegéd – szebben hangzóan: városi hajdú – az épület pincéjében, a tüzelőraktár mellett kapott szolgálati hajlékul egy viszonylag tágas, száraz és világos helyiséget. Abban laktunk hármasban néhány évig” – olvashatjuk erről a költő egyik emlékezésében. Később, hosszú évekig a Bem tér 7. szám alatti házban laktak más családokkal közös udvarban, itt telt el a gyermek- és ifjúkora, innét járt az iskoláiba, itt élte meg az ötvenhatos forradalom időszakát, szabadulása után ide tért vissza, feleségével is lakott itt, ide született első gyermekük. A család szegénysége mellett a háborús évek nehezítették Buda Ferenc gyermekkorát, ebben az összefüggésben nem feledhető, hogy apja többször is teljesített katonai szolgálatot. Az adott körülmények közepette meglepőnek tűnhet, hogy emlékezéseiben Buda mégis a szellemi élményeit említi a leggyakrabban. Ebben a vonatkozásban az olvasással való megismerkedés meghatározó jelentőségű volt – még ötéves kora előtt, aztán következtek a könyvek, a klasszikusok, főképpen Petőfi, mint mindenki másnál annyi nemzedéken keresztül. A Világ, világom című önéletrajzi könyvében a következőket olvashatjuk erről: „Anyám a maga iskolázatlan voltában is nagyon szeretett olvasni, s jó ösztönére, olykor pedig tanultabb emberek tanácsára hallgatva mindenkor valódi értékeket adott a kezembe. Évvesztes lévén nem jártam még iskolába, amikor húsvéti ajándékul megkaptam Tőle Petőfi Összes költeményeinek egy olcsó kiadását. A piros kemény fedelű kötetet – mi tagadás: ronggyá olvasva s elég sanyarú állapotban – sikerült hat és fél évtizeden át megőriznem.” 1943 és 1947 között végezte az elemi iskola első négy osztályát az Eötvös utcai iskolában, 1947-től a nyolcosztályos Református Főgimnázium, az első négy évfolyam államosítását követően az Állami Általános Fiúiskola tanulója volt, majd a Fazekas Mihály Gimnáziumban tanult. Ahogy az iskolai éveiben előrehaladt, úgy érték az egyre erősebb szellemi élmények. Számára a legerősebb, meghatározó élményt József Attila költészetének a megismerése jelentette. Egy kölcsönkapott József Attila-kötet egyetlen „lázas éjszaka” alatt történt elolvasására emlékezve írta a következőket: „Anélkül, hogy fennhangon, netán mások színe előtt fogadalmat tettem volna rá, magamban elhatároztam: bármiből kelljen is majd megélnem, hivatásomnak azontúl az írást, a költészetet fogom tekinteni. Tizenhét esztendősen jutottam erre a csendes, ám alapjaiban azóta is megmásítatlan döntésre.” Majd évtizedekkel később József Attila sora alá, „A költő hasztalan vonít”, írja a következő sorokat: „Ha farkasok vonítanak, / sorra mindegyik dalra kap. / Dalukban fájdalom, panasz. / De válasz jön rá, s van vigasz. // A költő-sors vigasztalan. / Vonít, vonít csak hasztalan, /s hogy szava mégse vesszen el, / félcédulákra jegyzetel”. Arról, hogy a költőszerep lehetőségei és társadalmi megítélése körül mi minden történt a József Attila költészetével való megismerkedése és az idézett sorok papírra vetése közötti időszakban, külön könyvet lehetne írni. Érdemes figyelnünk arra
