Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Füzi László: Az indulás évei (Töredékek a fiatal Buda Ferencről)
24 Füzi László Az indulás évei Töredékek a fiatal Buda Ferencről I. Buda Ferenc 1936. november 3-án született Debrecenben. Édesapja, idősb Buda Ferenc a Szabolcs megyei Rohod községben látta meg a napvilágot 1909. március 4-én, az ő apja, Buda Benjámin még az első világháború előtt kivándorolt Amerikába, ott halt meg 1942-ben. A költő édesanyja, Veres Mária Debrecenben született 1911. augusztus 31-én, az ő szülei korán meghaltak, édesanyja öngyilkos lett, a legidősebb nővére gondozta, aztán dolgozni állt. „...én soha semmit nem kaptam ingyen, megfizettem vagy megdolgoztam érte, vagy másképpen viszonoztam, de adós nem maradtam” – mondta a fiának. Megjegyzendő, hogy Buda egyetlen nagyszülőjét ismerte, de vele nem alakulhatott ki szorosabb kapcsolata. Háromtagú családjuk mellett a tágabb anyai rokonság közelében éltek, az évtizedekkel későbbi szemlélő könnyen véli úgy, hogy ez a kettősség meghatározta házastársával közös későbbi, a nagycsalád megteremtésére irányuló törekvéseiket. Édesanyja mondata arról, hogy soha semmit nem kapott ingyen, s mindenért megdolgozott és megfizetett, a fiúról is elmondható, reménytelen helyzetekben lesz majd ereje újrakezdeni az életét, úgy, hogy a maga értékrendjét is őrizni tudta. A Nyírségből Debrecenbe gyalogló, temetőcsőszként, aztán hivatalszolgaként dolgozó apa és a gyerekként kefegyári munkássá lett, majd egy tanító családjánál cselédséget vállaló anya története kapcsán joggal rémlett fel a verseket olvasó Buda Ferenc előtt József Attila élettörténete. „...amidőn évekkel később kezembe kerültek József Attila versei, a Hazám bizonyos szakaszainak olvastakor a személyes érintettség érzése lepett meg, »kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk«, »hátán kis batyuval kilábol / a népségből a nép fia. / Hol lehet altiszt, azt kutatja, / holott a sírt, hol nyugszik atyja, / azt kellene megbotoznia«. Hiszen – gondoltam – az én nagyapám is Amerikába hajózott annak idején a kilátástalanság elől, aztán meg apám is azon törte magát, hogy altiszt lehessen valami hivatalban!” Sokan éltek meg hasonló érzéseket, alig volt kisebb-nagyobb család, ahonnét a közeli vagy távoli rokon ne vándorolt volna ki Amerikába, s a biztos altiszti állás is kívánatosnak tűnt sokak előtt. Magam a Buda Ferencék nemzedéke után két évtizeddel születtem, de nekem is voltak hasonló érzéseim és tapasztalataim, magam is hallgattam nagyszüleim történeteit az Amerikába
