Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Deczki Sarolta: Esti & Esti Co. (Bíró-Balogh Tamás: Hakni)
135 Egymással folytatott beszélgetésükből kiderül, hogy az őskép nem más, mint – minő meglepetés! – Kosztolányi Dezső. A narrátor pályájának elején elhatározta, hogy megtanul „Kosztolányiként írni. Nem úgy , mint Kosztolányi, hanem az ő tollával, kezével, agyával, szívével. [...] Tehát nem elég a forma, és nem elég a tartalom, neked a minden, az egész kellett.” (8) Innentől módszeresen elkosztolányisodik. Végighalad azon az olvasmánylistán, amin valaha Dèsiré is, szigorúan abban a sorrendben, ahogyan ez rekonstruálható a levelekből, esszékből. Ráadásul a Kosztolányi korabeli kiadásokat igyekszik megszerezni, vagy éppen felkutatja azokat a napilapokat, melyekben folytatásban megjelentek annak idején. Elszántságban nincs hiány, türelemben és kutató- meg mindenféle egyéb szenvedélyekben sem, így aztán mindent elolvasott és megtanult, amit valaha Kosztolányi. De ez nem elég: „Át kellett élned mindent, amit ő.” (12) Ez már fizikai, biológiai és metafizikai képtelenség, hiszen egy behatárolt időben létező entitást nem lehet reprodukálni, ahogyan egyébként maga a költő is megírta: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Vagyis minden elszánás és heroikus munka ellenére sem lehet átlényegülni Kosztolányivá, ez de facto képtelenség. Ezt igen sarkosan a képébe is vágja egy dr. Kanetti Norbert nevű docens az egyetemen, amikor a narrátor azt állítja, hogy megtanult Kosztolányiként írni: „A faszom nem kéne?” (14). De ami de facto képtelenség, az de fictio akár meg is történhet. Márpedig hősünk erre bazírozik, és ennek jegyében írja újra Kosztolányi némely novelláit, különös tekintettel Esti Kornél történeteire. A kötetből és Bíró-Balogh eddigi munkásságából is kitetszik, hogy megvan neki a maga privát Kosztolányija és privát Esti Kornélja, ám Esterházy Péter Esti je óta nem lehet Esti Kornél-történetet olvasni anélkül, hogy ne szövődne bele az ő olvasata, az ő Esti je is. Akár a jelen kötet mottója is lehetne: „képzelet és valóság közt nem látszik érdemesnek különbséget tenni, [...] a szavak által teremtett valóság és az Úristen teremtette közt nincs státuskülönbség”.1 S ahogyan Esterházynál (akinek nemcsak annyi előnye van az egyszerű földi halan dóval szemben, hogy grófnak született, hanem már a nevében benne rejlik Esti, a családnév becézéseként), Bíró-Baloghnál is nem csupán azonosságról van szó, hanem arról is, hogy ez az azonosság állandó reflexió tárgya. A narrátor minduntalan rámutat a fikció és a valóság különbségére, de átjárhatóságára, képlékenységére is, akár direkten, akár utalások szintjén. Bíró-Balogh hősei ugyanis – kevés kivétellel – hangsúlyozottan ebben a világban élnek, még ha olvasmányaikban fel is bukkan a múlt század eleje. Ebben a világban él az az egyetemista is A török rokon című novellában, akivel egy reggel közli a barátnője, hogy gyereket vár tőle, és szemrehányást tesz neki, hogy nem vigyázott a múltkor. A fiút annyira nem gyötri a lelkiismeret, és meg is van a válasza: „csak meg kell szülni és fel kell nevelni a gyereket” (30). A kulcsszó: „csak”. A nap hátralevő részében azonban vannak fontosabb gondjai is, minthogy ezen nyűglődjön, hiszen érdekes előadást hall az egyetemen Ady fiáról, majd egy antikváriumban sikerült beszereznie egy első kiadást, de még ekkor sem hazafelé igyekszik a bajba került barátnőjéhez, hanem beül a kocsmába. S hol máshol, mint a kocsmában kezd összegabalyodni a fikció és a valóság. Abban a térben, mely a vendéglővel egyetemben a Krúdy-novellákban is a biztonság, az otthonosság helye, ahol mindenki jól ismer mindenkit, és a csapos mindenkiről jól tudja, hány deci szódát spricceljen a borába. A kocsma továbbá kivonódik a normális tér-időbeli koordináták hatálya alól, más szabályok érvényesek rá, itt olyasmi is megtörténhet, ami máshol nem. Érdekes emberekkel, történetekkel lehet találkozni, mint ahogyan hősünk is belebotlott egy fura alakba a bárpultnál ülve, aki a kezében tartott kötetet meglátva megosztotta vele élettörténetét. Mindenféle bonyolult konstellációk felfejtése után kiderül, hogy az úriember annak a Kücsüknek az egyik ikerfia (Bíró-Baloghnál), akinek (Kosztolányinál) Esti 1 Esterházy Péter: Esti. Budapest, Magvető, 2010. 265.
