Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Deczki Sarolta: Esti & Esti Co. (Bíró-Balogh Tamás: Hakni)
134 Deczki Sarolta Esti & Esti Co. Bíró-Balogh Tamás: Hakni A könyvborítón egy vetetlen ágy, összegyűrt lepedő, fölötte pedig a falon lóg vállfán egy télikabát. Ahogyan az ágy, úgy a kabát is üres, ám mindkettő utal arra, hogy valaki használja őket, csak éppen momentán nincs jelen. Üres helyek, melyek arra várnak, hogy valaki kitöltse őket. Ráadásul személyes tárgyak ezek, melyeket a használat személyre szabottá tesz, legalábbis ez így szokott lenni. Csakhogy a novellákat olvasva az olvasóban csakhamar megerősödik az érzés, hogy itt senki sem az, akinek látszik, minden szereplő vagy valakire hasonlít, vagy hasonlítani akar, vagy egyenesen ő maga az a valaki is. Egy ágynak több álmodója, egy kabátnak több viselője is van, bár feltehetően valamennyiük számára otthonos jószágok ezek. És az olvasónak irodalmi előképek után sem kell hosszasan kutatnia: Bíró-Balogh írásainak a szereplői Kosztolányi köpönyegéből, vagy stílszerűen: kabátjából bújtak ki. Ez azonban korántsem lehet meglepetés azok számára, akik valamennyire figyelemmel kísérik a filológus munkásságát, melynek gravitációs pontja, origója, bálványa és háziszentje nem más, mint az Esti Kornél írója – vagy maga Esti Kornél. Bíró-Baloghnak több könyve, tanulmánya is foglalkozik Kosztolányival, s a kiterjedt kutatások ellenére is tudja új vonásokkal gazdagítani az íróról kialakult képet. Klasszikus irodalomtörténész, filológus, akit semennyire sem érdekelnek az irodalom éppen divatos elméletei, az ő igazi szenvedélye a nyomozás. Az irodalomtörténet peremvidékei, kevesek által kutatott események, dokumentumok izgatják, melyek azonban képesek lehetnek arra, hogy módosítsák a fősodorban levő szerzőkről kialakult képet. Ahogyan a Mint aki a sínek közé esett című tanulmánygyűjtemény darabjai, melyek Kosztolányi munkásságának árnyoldalaival is számot vetnek. Bíró-Balogh igazi vadászszenvedéllyel kutatja fel elfeledett szerzők elfeledett munkáit, vagy éppen jól ismert szerzők életének kevéssé ismert momentumait. Mindeközben azonban – számos kollégájához hasonlóan – Bíró-Balogh is régóta kacérkodik a szépirodalommal, sőt első két könyve novellákat tartalmazott, de ezek már régen, 1993-ban (Egy füzet magánélete ) és 2004-ben jelentek meg ( Nemlétező dolgok ). Ez utóbbi jelen vonatkozásban azért is különösen fontos, mert már ebben is igen erőteljesen jelentkezik a Kosztolányi-hatás, a szerepkettőzés vagy -sokszorozódás, a saját névvel folytatott játék (Balkéz Kettővel ebben a kötetben is találkozhatunk), valamint a valóság és a fikció egymásba játszatása. Már az első novella címe: Játszani Kosztolányit is jelzi, hogy itt egy tudatos döntésről, komolyan vett írói programról van szó, s ha tovább olvasunk, hamar világos lesz, hogy a szövegek nagy részének a referenciája valóban Kosztolányi egy-egy írásában található. Direkt, vagy többé-kevésbé bújtatott utalás formájában, de nem ritkák a szereplőazonosságok sem, vonatkozik ez különösen Esti Kornélra. A már említett kötetnyitó novella afelől sem hagy sok kétséget, hogy mi a novellák narrátorának a viszonya Kosztolányihoz/Estihez. Az önmegszólító elbeszélés hőse saját magát is éppoly hasadt személyiségként festi le, mint amilyen ambivalens viszonyban van az Esti-novellák narrátora magával Estivel. A filosz versus író szerepek, perszónák csaknem feloldhatatlan ellentétben állnak egymással.
