Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Wölfinger Kitti: A rejtőzködés és a föltárulkozás rendje (Balla Zsófia: A darázs fészke)
131 a Metszetek kötet Hányféle rét van? esszéjének szövegrendjét példának véve a „Hányféle fű van?” kérdésre válaszol. Amint Nemes Nagy számára „a tárgyak: a szavak”30 (vö.: Tárgyaim ), s ahogy a „[n]em egy egész rét” növényeinek elősorolása a nem láthatókra figyelmeztet („Csak ültem ott a fűben, a tudatomat mérhetetlenül felülmúló gizgazban, a »rét«-en, emberi elmém alaptapasztalatával – bár elismerem, kivételesen hathatós, tevékeny tapasztalatával –, a hiánnyal”31 ), úgy a Balla-esszékben (és a versekben) a tárgyak az emlékek (a szavak emlékezete – Az induló kötet címe: A dolgok emlékezete [1968]), melyek a nyelv révén hozzáférhetőkké válnak. A Herta Müllerről írt esszé így fogalmaz: „Tárgyakkal definiáljuk, határozzuk meg magunkat. [...] a tárgyak a külső anyagban megjelenített tulajdonsá gaink. [...] A helyek, a helyszínek is tárgyak.”32 (kiem. az eredetiben) A Fű voltaképp a metafora verssorokba sűrített jelentését bontja ki hozzá kötődő élmé nyek sorolásával. A darázs fészke szövegei a gondolatvezetés e formáját követik, mert „[a] művészi megformáláson kívül [...] nincs emlékezet” – olvasható a Kertész Imre írásművészetét elemző esszében.33 A növényhez ugyanúgy ellentétes fogalmak társulnak, mint az előzőekben érintett helyváltoztatáshoz, a hazához. Az élet, a művészet értelmességének kérdését veti fel a természet körforgásának rendje felől; életjelkép, amely a halálra is emlékeztet; „[egy] pohár fűben mindkettő benne van” 34 (kiem. az eredetiben – W. K.). Ebben az idézetben voltaképp mindhárom, fentebb említett olvasat lehetősége belefoglalódik; ráirányítja a figyelmet az Egy pohár fű című 1993-as kötetre, amelyben a címbe emelt metafora arra mutat, a versek irodalom és erkölcs összefüggésében válnak jelentésessé leginkább. (Az életmű minden szakaszából említhetők volnának versek, melyekben szerepel a motívum.) Ebben a kötetben található a Gyömölcsfa (Kínai rajz Rilkének) , két vers Egy József Attila-sorra, illetve a már említett Szó vagy: Nemes Nagy Ágnes című költemény. A versek költészeti hagyományvonalat rajzolnak, s ez természetesen nem „egyenes”, nem egy pontból indul, párhuzamosai vannak, mindenesetre a versbeli személyesség szabadsága, képekben sűrűsödő, transzcendens vonzalmú létkérdések a Balla-líra legfontosabb örökölt minőségei. A darázs fészkében négy szöveg vall e kötődésekről: „És minden ige fölöttem lebeg”. Vallomás József Attiláról; Hogyan beszélünk a versről ( Lengyel Balázs – Nemes Nagy Ágnes: Tünékeny alma) ; Versajándék ( Rainer Maria Rilke: A fiú); Mit tanultam Nemes Nagy Ágnestől?. A Rilke-verset elemző esszében nyelvi-grammatikai, metapoétikai szinten mindhárom alkotó szerepel. A fű metaforája átvezet A darázs fészke további formai komponenseihez, így a verseket érintő formai vizsgálódásokhoz. A Reggel színe első versszakában a növény deformáltságá ban is az otthonosság, az ismerős rend jelölője („S akkor, elmerülve a helyváltoztatásban, / formák rendjét kerestem s – szokásom szerint / hosszan pepecselve – a látottakra vágytam: / rózsaszínű fényre a torz fű fölött megint”35 ). Hogy a Balla által követett líraesztétikai hagyományból következően a klasszikus forma(nyelv) a mű alapvető jellemzői közé tartozik, arról az új versek közül az Értékrend sorai tanúskodnak („Szép a kötött forma nekem. / A forma egy gúzsba köt a halállal. / (...) Jó dolog nézni. S akiknek nincsen képe – / egyre 30 Vö.: Balassa Péter: i. m. 65. 31 Nemes Nagy Ágnes: Hányféle rét van? In: uő: Metszetek . Bp., Magvető, 1982. https://konyvtar.dia. hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00137a/nemesnagy00214/nemesnagy00214.html 32 Balla Zsófia: Egyszemélyes szabadcsapat. Herta Müller tárgyai és terei. In: uő. i. m. 343. 33 Uő: Ajándék . In: uo. 338. 34 Uő: Fű . In: uo. 28. 35 In: uő: Az élet két fele . Bp., Kalligram, 2019, 598.
