Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Varga Réka: Sajtóhírihletek a Csáth-életműben (A kis Emma forrásai)
71 Varga Lajos hét éves fiú pedig volt a Zsoldics Mihály. A törvényszék mind a két vádlottat halálra Ítélte, a két elitéltet azután annak rendje és módja szerint kivetették az istállóba. Ott mindkettőt székre állítva, a nyakukba akasztották a kötélhurkot és a székeket kivették a lábuk alól . A felakasztott fiuk, amint a hurok a nyakukon összeszorult, elkezdtek rugdalózni s kétségbeesetten kapkodtak levegő után. A társak látva a kétségbeejtő helyzetet, szétfutottak, nehogy tetten érjék őket. Szabó Lajos, kinek a szülei a szomszédban laktak, elmondta az esetet anyjának, aki rögtön átfutott Kinálékhoz és elvágta a köteleket de már akkora a két kisgyermek megfult.14 A kis Emma Az eset maradandó nyomokat hagyott Csáth emlékezetében, a „halálos játék” toposza 1912-ben publikált A kis Emma című írásában köszön vissza. A novella kerettörténete egyértelműen rokonítható a sajtóból ismerhető tragédiával, hiszen kis Emma halálát is a gyerekek játékának tárgyává váló akasztás okozza. A szatmári gyilkosságot követő eseményekről tudósító sajtó ihletforrás szerepe több ponton is bizonyítható a novella szövegében: Október huszonötödikén olvastam az újságban, hogy egy kocsist felakasztottak, mert meggyilkolta és kirabolta az utasát. Hosszan le volt írva, hogyan viselkedett a kocsis a siralomházban és reggel az akasztófa alatt. Azon a napon szüleim a vacsoránál az akasztásról beszéltek, és apám elmesélte azt az akasztást, amelyet húszéves korában látott. – De szerettem volna látni! – kiáltottam. – Örülj neki – mondta apám –, hogy nem láttad, és ne is nézz meg soha egyet se, mert azzal álmodsz hét esztendeig, mint én.15 Világos tehát, hogy az itt szereplő tragédia forrása is a sajtó. Az olvasottak, majd a családi beszélgetések nyomán születik a gyerekek fejében a gondolat, hogy a kivégzést eljátsszák. A novellában eleinte állatokon gyakorolnak, majd a kis Emma válik a tragikus játék áldozatává. Csáth kései novellisztikájára jellemző, hogy az elbeszélés nyitányában megjelöli azt a forrást, ahol az adott történetet olvasta vagy hallotta. Ezzel tulajdonképpen a saját elbeszélői perspektíváját helyezi kívülre a történeten. Így tesz A kis Emmában is, ám itt – számunkra, akik ismerjük a történet tulajdonképpeni forrását, é rdekes módon – nem a sajtóra, hanem egy meg nem nevezett fiú naplójá ra hivatkozik. Ennek nyomán pedig az önmagától tudatosan eltávolított történet rejtett önéletrajziságára is felfigyelhetünk. A kis Emma már Csáthnak 1911 után született novelláihoz tartozik, amikor a korábbi lí rizált, szecessziós prózanyelvet hátrahagyva a „csak megtörtént dolgokat szabad írni” ars poetica érvényesül.16 Ennek A kis Emma minden kétséget kizáróan eleget is tesz, hiszen egyértelműen megtalálható ihletforrása a sajtóban. Ez a sajtóból merített ihletettség nem egyedi az életműben. Csáth 1906-os Trepov a boncolóasztalon című novellája ma már könnyedén hathat fikciónak, azonban a kortárs olvasó számára egyértelműen azonosítható volt a főszereplője. Trepov valós személy, az orosz cár által kinevezett katonai kormányzó, akinek a kezébe diktátori hatalmat adtak. Forradalmárok mérgezhették meg. A halála kapcsán megjelenő sajtóvisszhang hasonlóan 14 Halálos Játék: Magyarország, 1901. április 11., 7. 15 Csáth Géza, A kis Emma: in: Csáth Géza, Mesék, amelyek rosszul végződnek, Szerk. Szajbély Mihály, (Budapest: Magvető, 1994), 419. 16 Szajbély Mihály, Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia (Budapest: Magvető, 2019), 403.
