Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Varga Réka: Sajtóhírihletek a Csáth-életműben (A kis Emma forrásai)
68 oszszon kegyelmet a töredelmes bű nbánatban vergődőnek! Ne a bűn nagyságát tekintse, hanem a töredelem mélységét, jóságos szemével ne csak a bűnöst nézze, de tekintse ártatlan gyermekét is, mert az apa bitófája, bitófája a gyermek egész jövendő életének. Adja meg felséged a lehetőséget, hogy a bűnös lélek örök vezeklésben tisztulhasson meg itt a földön, mielőtt Istenéhez térve, előtte imádkozhatnék az ő kifogyhatatlan irgalmáért. Felséged kegyelméért könyörgök védencem részére. Kelemen Samu dr. védőügyvéd.6 Az ítélet végrehajtását követően a hóhér és a védőügyvéd is megszólal az ügyben. Az általuk adott leírásokból egységesen egy művelt, életerős figura rajzolódik ki az elítélt személyében, aki bár a megszólítottak szerint is megérdemelte büntetését, sorsa mégis mélységes sajnálatot váltott ki belőlük. Az ügyész ráadásul a halálbüntetés intézményének kritikájával nyitja a tárcáját: Vallottam mindig, hogy a halálbüntetés a legnagyobb barbárság. Százszorosán vallom most, mikor olyan közelről kellett végignéznem a halálraítéltnek lelki vergődését. Élte volna csak át velem bármelyik Ítélő bir ó, soha t öbbé hal álos Ítéletet nem mondana. És a halálbüntetést mégsem fogják egyhamar eltörölni, ma kevésbé mint valaha. Nyakig vagyunk a barb árságban. Ehhez a korhoz hozzá tartozik hát a halálbüntetés.7 A sajtó vonatkozó cikkeiből tehát, amint az ítélet kihirdetésre kerül, egyre erőteljesebb együttérzés olvasható ki, emellett pedig a halálbüntetéssel szembeni morális távolságtartás is artikulálttá válik. Mindez különösen jellemző a Budapesti Napló vonatkozó híradásai ra, mely bár nem tartozott a Brenner család által járatott lapok közé, mégis az itt olvasható cikkek köszönnek vissza a legerőteljesebben Csáth naplófeljegyzéseiben. Bizonyítottnak látom, hogy az ifjú Brenner József valóban széles spektrumon tájékozódott a szatmári gyilkosság ügyéről, a környezetében rendszeresen jelenlévő, és más lapokból egyaránt, naplófeljegyzésében pedig a korabeli sajtó hangja tükröződik. A kivégzés napja Brenner József naplójában és a korabeli lapokban A naplóíró figyelmét természetesen másnap, november 21-én is Papp Béla esete köti le. A kivégzés körülményeiről hosszasan értekezik: Ma kötötték föl szegény Papp Bélát. Vétke nagy volt, de nem olyan nagy, hogy bűnbocsánatra ne lett volna érdemes. Az emberi társadalom gyilkolt meg egy ép, erős, egészséges embert. Az emberi társadalom vesztett el egy ép, eleven, erős, szép, jellemes, sőt zseniális férfiút. Mi ez? Milyen gúnya a sorsnak. Ámbár mondhatják, hogy a jellemhez nem fér testvérgyilkosság, mégis, mégis az ő magán-életében becsületes volt. Én nem látok mást benne, mint a kétségbeesett, adósságában nyakig úszó b üszke dzsentrit. (...) Ebben a felütésben egyértelműen ez az imént jellemzett, hírlapokból átvett narratív keret nyomai ismerhetők fel. Még a vonatkozó cikkekben gyakran felbukkanó árván maradt kisfiú alakja is előkerül. A bejegyzés második felében azonban elszakad az olvasottaktól, majd a gyerekkori naplók szövegfolyamán belül először ismerhetünk a szárnybontogató szépíró – még persze zsenge – hangjára: (...) ...Reggel van. Itt a lelkész, itt az ügyvéd. Jön a porkoláb, induljunk. No, menjünk. Bátorság, Béla, menjünk Isten nevében. És mennek Isten nevében. Az utolsó útra. A ceremóniáknak vége. Az ügyész átadja az elítéltet a hóhérnak. Megkötözik a pribékek a tehetetlen embert. Maga megy fel a lépcsőkön (gondolták-e ezt szülei, gondolta-e ő), tekintete el van fásulva, a hóhér le- dobja a kötelet, megrántja. Függ az élő ember, a szép férfiú, az úr, a huszár- tiszt, a dzsentri. Nem tudom, az ember megőrül ilyen gondolatoknál. Csak minden lelke tiltakozik az ilyen dolgok ellen. Nem művelt még az 6 Papp Béla kivégzése: Budapesti Hírlap , 1900. november 22., 7. 7 Dr. Kelemen Samu, Papp Béla: Budapesti Napló, 1900. november 23., 1.
