Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Varga Réka: Sajtóhírihletek a Csáth-életműben (A kis Emma forrásai)
66 másról se beszélnek. A hóhér megérkezett Szatmárra, hol egyetlenegy szállóba se akarták befogadni. Holnap lesz az akasztás. Én mégis e dolgot (akasztást) gyilkosságnak tartom, nincsen ennek semmi morális értéke, csupán az elítéltre nézve. Az iszonyú gondolat engem is megdöbbent, és érzem, hogy ha király volnék, nem ítélném el. Hány gyilkost felment a törvényszék. Nem tudják mindenütt mérlegelni a dolgot. Szabadkán, itt néha az esküdtszék nagyon gyenge, néha nagyon is szigorú. Nem a halál fáj maga – ez senkinek sem fáj –, csupán az elválás, az iszonyú bizonytalanság. De szeretné ezt tudni a halálraítélt. De nem szeretné ezt tudni az emberiség. És de szeretné tudni az ember. Halálraítélt! Megsemmisülés? Pokol? Gyönyör? Új élet? Mennyország? Semmi? Lenni vagy nem lenni, ez meg az emberiségnek szól. Mert nem lenni! Mindenki minden csekélységre megölné magát. Fáj az embernek, ha van olyan, mit nem tud, itt nincs találgatás. A halottak hallgatnak, tehát – megsemmisülés. A szellemek kopognak (= örök élet = mennyország, pokol, lélekvándorlás = lélekvándorlás emberből emberbe. –) – Vége.1 A nagy port kavart közéleti események rögzítése önmagában nem szokatlan, a gyerek kori naplókban ez különösen gyakori jelenség. Annál furcsább az az összetett etikai perspektíva, mellyel a halálbüntetés intézményére tekint. A bűnössel, Papp Bélával szemben szinte együttérzést tanúsít, a rá kiszabott ítéletet elfogadhatatlannak tartja. Ez a moralizáló hang nem jelenik meg máshol a korai naplófeljegyzésekben, a szerző életkorát figyelembe véve pedig még szokatlanabbnak hat. Feltételezhető tehát, hogy nem teljesen a saját látószögéből fogalmazza meg véleményé t. Sokkal valószínűbb, hogy egy, a környezetében felbukkanó narratív hangot ismétel, amely a szatmári gyilkosság esetét kommentálta. Ez a hang pedig elsősorban a korabeli sajtóban keresendő. A szatmári gyilkosság ügye a korabeli sajtóban A Brenner család az adott időszakban több meghatározó sajtóorgánumnak is előfizetője volt (Bácskai Hírlap, Vasárnapi Ujság, Budapesti Hírlap . 2 ) A naplófeljegyzés szerzőjének azon kijelentése, mely szerint „az egész országban másról sem beszélnek” azonban valószínűsíthetővé teszi, hogy nem pusztán ezekből a lapokból tájékozódott, az eset foglalkoztathatta annyira, hogy más sajtóorgánumok vonatkozó cikkeit is figyelemmel kísérje. Az ügyről szóló korabeli sajtóhírek áttekintése nyomán világossá vált, hogy az ifjú Brenner József megállapítása az azt övező fokozott figyelemről egy cseppet sem túlzott állítás. Gyakorlatilag az összes sajtóorgánum foglalkozott a szatmári testvérgyilkossággal – köztük azok is, melyeket ekkor a Brenner család is járatott . Ráadásul hosszú ideig, a gyil kosság napvilágra kerülésétől (1899. november 18.) egészen a kivégzésig (1900. november 21.). Egy egész éven át szinte naponta jelentek meg cikkek az újabb és újabb részletekről. Még olyan lapok is említést tettek az ügyről, mint az Új idők, melyeknek nem volt profilja a közéleti híradás. Természetesen egy ilyen típusú gyilkosság esetén aligha tartózkodhattak az újságírók a morális ítélettől. Kezdetben egységesen stigmatizálták a testvére meggyilkolására bér gyilkost fogadó bűnöst. Állandó részét képezte a tudósításoknak Pap p Béla társadalmi státusának és mentális állapotának taglalása. Semmiképen sem lehet azt állítani, hogy ez a bűncselekmény a jelenkor ethikai vagy vagyoni rendjének valamely typikus cselekménye volna. Főmotivuma az egy éni gonoszság. Amennyire az ismert adatokból kitetszik, egv nagy mérvben degenerált gyilkossal vesződik a szatmári esküdtszék, 1 Csáth Géza, „Méla akkord: hínak lábat mosni”: Naplófeljegyzések 1897–1907, szerk. Szajbély Mihály, Molnár Eszter Edina (Budapest: Magvető, 2013), 211. 2 Szajbély Mihály, Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia (Budapest: Magvető, 2019), 76.
