Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Orosz István: Emlékek apámról X.
48 tényleg az volt: helyes. Sőt! Keresztes Zsuzsánnaként mutatkozott be. Később, grafikusművészként, inkább másik keresztnevét, a Dórát használva lett ismert. Ő a feleségem. Azon a március 15-én – ahogy az előző és a következő években is – a délelőtti főiskolai rendezvény után néhányan átmentünk Pestre, és a belvárosban spontán szerveződő, a hatóság által „nacionalistának” bélyegzett diáktüntetéshez csapódtunk. A rendőrség persze, mint minden évben, ekkor is szétkergette a résztvevőket, és több tüntetőt előállítottak. A szerencsém az volt, hogy időben jutott eszembe, épp a demonstráció idején nyílik Király Sándor színtantanár kiállítása a Csók István Teremben. Az igazoltató rendőrökkel sikerült megértetnem, hogy eszem ágában sem volt ,,huligánkodni” (ők mondták így), csupán a megnyitóra igyekszem, ahol aztán igazoltak is. Hogy megtorlatlan mégse maradjak, elvégre mégis elkövettem a „rossz időben rossz helyen” tartózkodás vétkét, túl nagynak ítélt kokárdámat elkobozták. Apám szűkszavú emlékeit Fodor András naplójegyzeteivel tudom kipótolni, például egy 1972. március 19-ivel: „Latorral, Domokossal megyek Vekerdi Jóskához a József-napi kollégista murira. Azazhogy »muri« nem lesz, mert az ünnepelt tiltakozott a szeszes italok ellen. Hatalmas szerencsi doboz bonbont viszek neki. Érkezésünkkor már alig van üres hely, de a létszám még megkétszereződik. (Orosz L., Szabadi, Tarnai, Horányi, Szepesi, Ritoók, Tőkés, Rózsa, Fügedi, Farkas, Nagy Géza, Rusvay, Bornyi, Benyhe, Sarkady...) Rusvay közvetítésével itt van Brusznyay Árpád tenyeres-talpas lánya, Margit is. Gordonkáját is elhozta, játszik rajta Bachot, Poppert, Saint-Saens Hattyúját. A papa vidámságából szorult belé valami, szigorából kevesebb...” Igen, a fölakasztott Brusznyay Árpád tizennyolc éves lánya is ott volt a kollégistákkal. Apja szigorát nem kell magyarázni, a vidámságát inkább. Egy korábbi jegyzetben találok rá utalást: fejből tudta a Pajzán Toldit: „Meszes seggét a hold feltolta az égre, Mire Miklós felért Buda alá végre...” A folytatásban a néhány nappal korábbi tüntetések is szóba kerülnek: „Jóska a március tizenötödikei összefogdosásokról tudósít, Benyhe viszont leszólja a randalírozó guevarista ifjakat, akik csak hőzöngnek.” Hmmm. Huligánkodó helyett korszerűbb lett volna, ha guevaristát mond a Váci utcai rendőröm. A harmadik főiskolai év végén a nyári művésztelepet a Szovjetunióban szervezték. Vonattal mentünk Moszkvába, aztán Leningrádba. Néhány éve alkalmam volt újra bejárni az egykori helyszíneket, kiállításom nyílt mindkét városban, igaz, az utóbbit már nem Leningrádnak, hanem Szentpétervárnak hívják. Mit mondjak, alaposan megváltozott a világ, de persze én is. Akkoriban például elég jól el tudtam beszélgetni orosz vendéglátóinkkal, ami most, majd’ fél évszázad kihagyás után már nem ment. Elfelejtettem oroszul. A „ja kvam pisút” még úgy, ahogy elmondom, de hogy egy boltban megértessem magam az eladóval, az már nem megy. Igaz, 1973-ban sem nagyon ment, de akkor azért, mert az üzletek vagy üresen tátongtak, vagy legföljebb egyfajta portéka, mondjuk szardíniakonzerv volt bennük, amiről nem nagyon volt mit beszélgetni. Hamar kiderült, hogy az oroszok rosszabb életkörülmények közt élnek, meglepő volt szembesülni az itthoni propagandát látványosan cáfoló hiányokkal, az országon belüli utazást is tiltó törvényekkel, a mindenhol fejünkre olvasott szabályokkal. A zord körülményeket az ottani művészeti főiskola diákjainak szívélyessége és ötletessége oldotta. A nyár első hónapjában ők jártak Magyarországon, s most vendéglátóként igazán kitettek magukért. Azt, hogy blue jeanst kell vinni, eleve tudtuk, az autentikusnak nem éppen mondható magyar gyártmányúért is sok kemény rubel ütötte a markunkat, de a hivatalos programokat is átalakították a kedvünkért. A bebalzsamozott Lenin megtekintése helyett kicsempésztek például Zagorszkba (régebbi és mai nevén Szergijev Poszadba) az ortodox zarándokhelyre, és több, a sztálini rombolást túlélt moszkvai templomot is megmutattak. Az egyik orosz diáktól kapott ikon
