Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Toroczkay András: Guns N’ Roses; Queen; Végzés
27 emlékkoncertet, amit közvetít a tévé. „Kérem, maradjanak velünk. Még vannak hátra olyan előadók, akik ezt a talán fokozhatatlannak tűnő hangulatot fokozni tudják. Itt van mindjárt az első!” Nem ismertem Elton Johnt. Soha nem hallottam még róla. Az Oroszlánkirály zenéjét ő írta, ennyi volt meg. Ahogy a szemöldökét húzogat ta, miközben a The show must go ont énekelte a piros cowboyruhájában. Aztán Axl Rose-zal a közös duett. Vagy fordítva? Nézem a Youtube -on. Akkor még nem volt minden ennyire éles. Akkor még ha sokat néztél valamit, egyre életlenebb lett. Ha valaminek nem volt kontúrja, azt jelentette, fontos. Elton John egy időben mindenki temetésén elénekelte a Candle in the windet . „Vajon Freddie Mercury lánya ott volt a koncerten?” „Én azt hittem, Freddie...” Hangok a vonaton. Tetszett neki a show? A kis Bulsarának tetszett a show? Egyszer együtt utaztam valakivel, aki azt állította magáról: ismeri Freddie Mercury lányát. „Én azt hittem, Freddie...” „Nem, nem, ez még azelőtt!” „Azelőtt?” „Azelőtt!” A Queen vonatos klipjét szerettem a legjobban. Ahogy a mozdonyon kelleti magát, ahogy áttöri a vonat a falat (ma már látszik, hogy hungarocell) az alagút végén. Hosszú lábú, szőke modell rövid szoknyában, magassarkúban sétál a síneken, szeme kifestve, mintha bankrabló lenne. David Bowie félt a repüléstől, egy időben vonattal járt mindenhová. Talán egyszer Freddie lányával is utazott. Vagy azzal a törökszentmiklósi férfival, aki azt mondta, ismeri őt. Vagy ezt csak álmodtuk? Az is lehet, hogy Elton John és David Bowie együtt találták ki a pletykát egy vonatkabinban, és Freddie lánya csak ugyanolyan valóságos, mint a szegedi kocsmában pizsamában felbukkanó Hegylakó, akinek mindenki fizetett egy kört. A halhatatlanok varázsa sokáig elég erre. Mi lehet most a halhatatlanokkal? Persze nem neki, Christopher Lambertnek fizettek, Connor MacLeodnak, aki képtelen volt meghalni. Nem tudom, él-e még egyáltalán, ahogy errefelé mondják. Christopher Lambert ugyanolyan valóságos, mint Connor MacLeod, vagy Elton John, vagy David Bowie, vagy Freddie Mercury, vagy a Freddie Mercury lányáról mesélő törökszentmiklósi férfi, vagy Freddie Mercury lánya. Hallgatom Freddie-éket a Spotify -on, a 86-os magyarországi koncertet. Az évszázad koncertjét. Mintha egy másik bolygóról vagy a túlvilágról érkező rádióadás lenne. Apa barátnője ott volt. Lehet, hogy több barátnője is volt ott, de a mostani biztosan, aki anya halála után lett a barátnője, és akkor még valaki más volt a férje. Még az is lehet, hogy anya is ott volt, titokban ment el, talán nem is apával. Talán apa volt ott valaki mással. Talán senki sem volt ott, és az egész csak egy hazugság, és az egész egy összeesküvés. Mindig kérdezem, milyen volt a koncert, azt mondja, jó. Nem lehet elmondani. Tényleg jó lehetett. Tényleg nem lehet. De azért elrontani is nehezen lehetett volna 86-ban a színekre, hangokra, fényekre kiéhezettek előtt. Tavaszi szél vizet áraszt. Már nincs kedvem utánozni Freddie Mercuryt. Saját magamra szeretnék hasonlítani.
