Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Toroczkay András: Guns N’ Roses; Queen; Végzés
26 beres akció annyira valószerű volt. Azután sokáig úgy ültem a Tacskómon , mint Schwarzenegger a Harley -n, Kácsor bácsi pedig nem sokkal később csatlakozott a kisújszállási motoros klubba (Griff Motor Klub). Kácsor bácsi lánya hamarabb tanult meg olvasni, mint én. Hogy irigyeltem tőle, mikor egy Mogyorós csokipapíron demonstrálta tudományát. Vajon ő is ott volt? A lehetséges nukleáris apokalipszis megelőzésével egyenrangú probléma lehetett akkor. Hogy tetszett! Mennyire zavarban voltam előtte mindig. Láttam kinyílni, de eszembe sem jutott megszólítani. Ha lett volna TSZ, akkor nyilván a biliárdos teremben vagy a KISZ-ben nézzük meg. De akkor már egyik sem volt. Az apokalipszis akkorra már bekövetkezett. Legalábbis sok család alatt megingott a föld. A rendszerváltással ugrottunk 20-30 évet. Kevesen voltak felkészülve rá. A Guns N’ Roses koncertjére el akartunk menni, apát majdnem rávettük. Aztán mégsem. Ha pár évvel idősebbek vagyunk, talán láttuk volna a Faith No More -t, a Soundgardent , és persze a Gunst élőben. Volt, aki látta őket. Most nem szeretnék pár évvel idősebb lenni. Közelebb lennék valószínűleges halálomhoz. Az a srác pár évvel idősebb nálam, most már örökre, akinek megvolt a jegye az évszázad koncertjére. Annak a pénzszállító fiúnak, akit egy héttel a koncert előtt lőttek agyon valahol itt, ahol most élek. Vagyis a közelben, pár utcával arrébb. A Vak Bottyánban. Nevetségesen kevés pénz volt nála egyébként. Már felmondott, de azt mondták neki, a hónap végéig még jöjjön. Május volt, talán látott még egy-két rózsabimbót kinyílni, miközben vitte az üres zsákokat. Queen Apa barátnőjét, Gizit mindig kérdezem, milyen volt, azt mondja, jó. Nem lehet elmondani. Tényleg jó lehetett. Tényleg nem lehet. Elhiszem neki. „Kérem, maradjanak velünk.” Gyerekkoromban annyira jól tudtam utánozni Freddie Mercuryt, hogy komolyan megfordult a fejemben, esetleg jelentkezem egy Freddie Mercury-hasonmásversenyre. Az emlékkoncertet (’92) felvettük videóra. A kedvencem az volt, amikor Axl Rose állt a színpadon. Őt is jól tudtam utánozni. Egyáltalán: bárkit jól tudtam utánozni. A mimikájukat, mozgásukat, hangjukat. Például Harrison Fordot , ha akartam. Habár senkinek nem mutattam meg tudo mányom. Talán most már nem is menne. Vagy ez olyan, mint a biciklizés, vagy az úszás? Ha egyszer megtanulod, soha nem tudod semmissé tenni a tudást? Az elektromos gitárt is tudtam szájjal! Dzs-dzs-dzs. Ez még mindig megy. Kár, hogy nem hallod. Ki akar örökké élni, énekli Freddie a Hegylakóban . Vajon ő milyen ruhát viselt volna Bowie temetésén? Bowie-nak jobban állt a gyász. Fél térdre ereszkedve imádkozott az arénában, ami azóta már nem létezik, abban a lehetetlen színű öltönyében, mint egy szomorú Joker . Az emlékkoncerten egyedül ő énekelte a saját dalait. Az egyik a Heroes volt, a másikban meg arról, hogy huszonöt évesen mindenki öngyilkos akar lenni. Bowie akkor kb. negyven lehetett? Minden embernek ilyen temetésének kellene lennie. Tartani egy ilyen
