Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Biró Zsombor Aurél: Semmi fény
18 Biró Zsombor Aurél Semmi fény 9. Mindjárt elfogy a levegő. Beszívom, zörög a nejlon, rátapad az arcomra, ki tudnám harapni. Kifújom, eltávolodik és gömbölyűre dagad, megfeszül. A parkettán fekszem, szorítja a nyakamat az öv, pedig nem húztam meg nagyon, soha nem húzom meg, csak annyira, hogy ne jusson ki levegő a zacskóból. Beszívom és kifújom, forrósodik az arcom, csorog a szemembe az izzadság, a tüdőm szúr, mintha szilánkot nyeltem volna. Lassan eltompul minden, csak a pulzáló fájdalom marad a mellkasban, minden más csendes lesz. Kilenc másodperc van hátra, kilenc villanás. Ilyenkor egy-egy pillanatra megtörik a szemed előtt a fény, mint amikor egy föld alatt lehúzott éjszaka után feljössz a metróalagútból. Kilenc villanás, a tüdő egyre szűkül, végül pedig szétroppan, de azt már nem tudom, hogy milyen, én azt nem tudom, mert én egynél mindig lerántom a zacskót. Anyu régen azt mondta, gyenge vagyok, és törékeny. De nem volt igaza. Én nem azért rántom le, mert félek. Én nem vagyok gyenge. 8. Ez nem igazi sötét. Vibrál a fény a járda felett, vibrál a gyorséttermek, a reklámtáblák fénye. Kiérek a térre, páran lézengenek csak a szökőkút körül. Még az ég se fekete. Fényes, rozsdaszínű. Elhaladok a szuvenírbolt mellett, ott áll előtte a lila hajú nő. Ott áll, szoktam nézni, szép nyaka van, hosszú és fehér, nagyon szép. Mindig mosolyog, szép a mosolya is. Szólongatja az embereket, de nem tudom, mit mond nekik, mert engem nem szólít meg, én ilyen vagyok, én beleolvadok a tömegbe akkor is, ha nincsen tömeg. De a lila hajú nő most mégis odalép hozzám. How are you, mondja, és rám mosolyog, nem másra, csak rám. Átdobja a vállán a lila haját, looking for some fun? I know a place. Tesz felém egy lépést, szorul a comb ján a rövidnadrág, megcsillan az utcalámpák fénye a köldökéből kiálló fémdarabon. Nagyon szép nyaka van, vékony, könnyű átérni, biztos könnyű lehet. Úgy képzelem, meleg az érintése. Meleg, puha. Seventy euros, mondja, és megvakarja az orrát, én pedig meglátom az apró, vörös foltokat a könyökhajlatán. Ökölbe szorul a kezem. Eltűnik az arcáról a mosoly, do you speak English? mondja. Nem felelek, csak bámulok rá, kitágul a pupillája, egészen kerek már a szeme. Magyar vagy? kérdezi, és előkap valamit a táskájából. Rám szegezi az apró flakont, ne gyere közelebb, mondja, és reszket a hangja, lefújlak, geci, eskü lefújlak.
