Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Káli István: Oldallöket
14 hibás, a gyermek szaladt neki az autónak, de azok túlüvöltötték, szerencséjére közben, mert a baleset híre hamar elterjedt a környéken, valahonnan odakerült a szeredai tiszteletes úr meg a kántor is, ők is a védelmére keltek, igyekeztek Isten kegyelmére hivatkozva megnyugtatni a kedélyeket, látszólag ugyanolyan kevés sikerrel, nem biztos, hogy végül megússzák a tettlegességet, de ezzel sikerült időt nyerni, mert közben a mentők elhajtottak a halott fiúval, az egyenruhások is végeztek a mérésekkel, beültették Alpárt a szolgálati autójukba, hogy magukkal vigyék Vásárhelyre, laboratóriumi alkoholpróbára. Zavarodottságában nem is köszönt el Annamaritól meg a fiúktól. Olyan volt belül, mintha teljesen kiürült volna, továbbra sem érzékelte az időt, fel sem fogta, hogy újabb néhány órába telt, mire visszakerült a baleset színhelyére, ahol aláíratták vele a történtekről készült jegyzőkönyvet. Akkor már jócskán szürkült. Az egyik kitartó helyi bámészkodótól tudta meg, hogy a kántor már órákkal előbb bevitte Annamarit meg a fiúkat Szeredába. Miközben a sírás fojtogatta a lelkét marcangoló vétkességérzés miatt, meg kellett kérnie az egyenruhásokat, hogy szánják meg egy ingyenfuvarral a ravatalig. A szülei házában és körülötte, Annamarin és a fiúkon kívül, már senki élőt nem talált, a végtisztességadásra összegyűlt több száz ember hamar elszéledt, miután a tiszteletes úr, a saját felelősségére, másnapra halasztotta a temetést. A koporsókat a presbiterek bevitték a nagyszobába, egyiket a konyha-, másikat az ebédlőasztalra tették, úgy maradtak lefedetlenül, ahogyan kintről behozták őket. Így odabent azok uraltak mindent, a fiúk jószerével rettegtek a gondolatától is, hogy a viaszsárgára sápadt nagyapával és nagyanyával egy fedél alatt aludjanak, pedig az apjuk közben letakarta őket a koporsófedelekkel. Haza kellett volna menni éjszakára, de nem lett volna elég az üzemanyag, hogy másnap visszajöjjenek. Alpár átment a néhány házzal odébb lakó tiszteletes úrhoz segítséget kérni, hogy legalább a gyermekeknek valahol szállást találhassanak éjszakára, ő azt mondta, náluk ellehetnek reggelig, visszamentek együtt a halottas házhoz, hogy magával vigye őket, de azok hisztériás rohamban törtek ki, amikor megtudták, hogy külön kellene válniuk éjszakára a szüleiktől, ezért a tiszteletes azt a mentő megoldást ajánlotta, hogy hazaviszi mindnyájukat, másnap kijönnek busszal, s a temetés meg a tor után majd a saját kocsijukkal mennek haza. A következő napon viszonylag minden a maga rendjén zajlott, beleértve azt is, hogy korán reggel, amikor szólt neki, hogy egy tőle független ok miatt el kellett halasztani aznapra a temetést, tehát szüksége van még egy szabadnapra, Ölyvessy nem okvetetlenkedett, mondván, jó, majd bepótolja. A temetés minden különösebb gond nélkül lezajlott, a tiszteletes úr kitett magáért, hogy megríkassa az egybegyűlteket, az előző napon történtek miatt puszta kíváncsiságból még azok is ott voltak, akiknek különben semmit nem jelentett volna a ceremónia. Csakugyan őszintén elsiratták néhányan a drága Sándor bácsit meg Margit nénit, de ennél többen voltak azok, akik nem tudták mire vélni az elhunytak egyetlen fiának faarcát. Másnap reggel Alpár dióhéjban, már-már szenvtelen hangon elmesélte Szépcicinek, mi történt, és megkérte, szóljon a többieknek, hogy egy időre fel kellene függeszteni az együtt-tízórait, mert ő nem lenne képes elviselni maga körül a
