Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Káli István: Oldallöket
5 Káli István Oldallöket Hogy mivé lesz egyik-másik ember a múló évekkel, abban a saját szándékának, elhatározásának, akaratának, cselekvőkészségének, elszántságának és kitartásának vajmi kevés befolyása van, hiszen nemcsak a lehetőségeit, a boldogulását, de még a legapróbb és legjelentéktelenebb ábrándjait is elsősorban az határozza meg, hogy az adott viszonyok között megélt pillanatok egymásutánja egyfelől mekkora mennyiségű és milyen minőségű örömmel, a jó érzetének hány féle változatával ajándékozza meg, másfelől milyen szenvedésáradatot zúdít rá, mennyire nyomasztja a rossz , ami elkerülhetetlen, de még inkább az, hogy a két érzéshatár között miként, az éppen uralkodó körülmények által aládúcolva, netán azok görnyesztő súlya alatt telnek el a mindennapjai. Ezért aztán egyáltalán nem másodlagos, hogy hol jött a világra, milyen szokásrendbe született belé, mit, hány hamuba sült pogácsát, esetleg valami mesebeli „terülj-terülj-asztalkám!”-at kapott útravalóul, mielőtt nekivágott volna a hosszú és bizonytalan útnak, hogy kipróbálja a saját szerencséjét. Kelemen Alpár, hozzávetőleg élete derekáig, azon kevés kiváltságosak közé tartozott, akik úgy érezhették, hogy viszonylag jó helyre születtek, nem tengnek túl ugyan az életörömeik, de az igazi szenvedést is szerencsésen megúszták, és a mindennapjaik körülményei is inkább szívós Atlaszokként tartják széles, sokat elbíró vállukon az ő kis külön, örömteremtésre ígért földkerekségüket, ráadásul a tarisznyájukba mindig került annyi pogácsa vagy egyéb, hogy soha meg ne tapasztalják az embert próbáló, kínzó éhezést. Ehhez nagyjából annyi is elég volt, hogy közvetlenül a kegyetlen, Erdélyt ismét a kilátástalanságba és bizonytalanságba taszító háborút követően, tanárszülők egyetlen gyermekeként az élet valamennyi csodáját természetesnek tekintők közé tolakodjon, gondtalanságban felcseperedjen, leérettségizzen a Nyárád mente egyetlen középiskolájában, felvegyék Kolozsváron a tudományegyetem geológia szakára, elégséges tudást szerezzen ahhoz, hogy annak elvégzését oklevéllel bizonyíthassa, közben megfelelőnek találja a nála két évvel fiatalabb, a német–orosz szakon harmadéves, csíkszeredai Bauer Annamarit, hogy testi-lelki kémiájának katalizátora legyen, sőt a majdani frigy kölcsönös ígéretére is, két év múlva, ugyanannyi, gyakornokságnak nevezett hányódás után a kilyénfalvi kőbánya kiszolgálása közben, amint a jövőbelinek kiszemeltje megszerezte a tanári oklevelét, azonnal be is hajtsa rajta, nemzzen neki rögvest egy kicsi Alpárt, rá két évre egy Andriskát is, a továbbiakban pedig, hogy tisztességének tudatában, annak feltételek nélküli vállalásaként, Ferenczi Sanyec geológus kolléga úgy érezze, nem száll alá a Cserepes-tető moha lepte, óriás
