Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Jenei Gyula: Légszomj 6. (Jegyzetversek járvány idején)
4 felületesen ismerve őket, azt gondoltam, értelmesek, tehetségesek. jó írók, költők, jó emberek. közben meg...! persze, az is igaz, a jó emberekben régóta nem hiszek. mert senki nem különb, csak másként beteg. egyébként nem is rossz ebben az internet nevű virtuális kocsmában ücsörögni. olyan felszabadító! a sok fafejű részeg közt én is mondhatok baromságokat, akár ordíthatok, provokálhatok. itt a pofán csapás, a verekedés sem valóságos, nem kell mentőt hívni, legfeljebb, ha valakit annyira felidegesítenek, hogy fölmegy a vérnyomása, és agyvérzést kap, szívinfarktust. néha rám ír egy jószándékú józanabb, mintha egy unikum és sör mellett hozzám hajolna: hú, most nagyon belenyúltál a méhkasba! készakarva tetted? hát persze! lehet ilyen felfokozott hangulatban a méhkasba nem készakarva? ülök a gép előtt, s azt hazudom, hogy dolgozom, pedig éppen átszaladtam munkaidőben a közeli borozóba, ahol arról beszélgetünk, ha vége lesz a járványnak, ha tényleg nyitnak a teraszok, a kocsmák, ki merjünk-e menni az utcára, vagy annyi haragost gyűjtöttünk a karantén alatt, hogy a velük való találkozások a vírusnál is veszélyesebbek lehetnek. * * * ha nem tudnád, melyik ismerősöd milyen pártállású, elég rákattintani a járvánnyal kapcsolatos hozzászólásaira, s máris pontosan besorolhatod politikai rendszertanilag.
